Tetszik nektek ez a vers? 17/L

Suli keretén belül kellett verset irnunk és egész jóra sikerült. Nektek hogy tetszik?

Tavaszi hajnal

Múlik a sötétség vége a borúnak,

Napfényölelte fák boldogan susognak,

Életre kelnek az erdei virágok,

Ezer szín s pompa színezi a világot,

Sötétvörösen ég, mint a tűznek lángja,

Rózsaszínbe hajlik pont úgy, mint a mályva,

Hajnalhasadtával a legjobb itt lenni,

Mikor nap vulkánja haragját ereszti,

S fények kavalkádja annak dicsősége,

Ki korán kelt s eljött a nap keltéjére,

Az óriás bükkfa büszkén nyújtja ágát,

El akarja érni a nap koronáját,

Mit régvolt királyok oly nagyra becsültek,

Istent állítottak s hozzá voltak hűek,

Nem volt szebb, fontosabb a Nap istenénél,

Mindenki tisztelte, becsülte címéért.

De eltaszították az új nemzedékek,

Feledésbe merült, mint a régi képek,

Mert csak nagy csodákra volt kíváncsi lelkük,

A nap varázsára sem nyílott fel szemük,

Elűzték ők tőlünk s ezért minden este,

Elmegy, hogy borúját mélyen eltemesse,

De minden áldott reggel csillogón felébred,

S megmutatja, régi fényét szépségének.

És aki csak látja,

Feldúlva csodálja,

Mit vesztett az ember önön hibájára.