Mit gondolsz arról a sztereotipikus előítéletről, hogy valaki csak egy "kocka", "intereneten jófej, élőben nem annyira"?
Senkit sem akarok védeni, nem ez a cél. Egy részről kicsit tényleg kiábránditóan néz ki. A környezetemben sokan barátkoznak interneten, művészhajlamúak, értelmes, becsületes emberek. sok introvertált ember itt nyílik meg inkább. én nagyon kedvelem az olyan embereket:) mert én is olyan hajlamú vagyok. Mégis gyakran van egy olyan negatív érzésem, hogy nagyon előítéletesek ezzel sokan. bár még senki sem dörgölte az orrom alá (kivéve pár éve kegyetlenül barátnőim, akik bár nyitottabbak, és bátrabbak voltak, mégis megvoltak a maguk negatívumai).Mára már kiábrándultam kissé ezekből a barátságokból, van egy olyan előítéletem, hogy ha nem olyan idilli egy beszélgetés, mint chat-en akkor egy ismeretlen embernek kiábrándító, bár nem mindenki állhat úgy hozzá. bár kiskoromtól fogva nagyon gátlásos, zárkózott voltam, nagyon vágytam idilli barátságokra. mostanába egyáltalán nem jellemző rám a "facebook bátor" stílus semmiképp, inkább azt az oldalam merem megmutatni, ami eltér az emberek többségétől. Eleve elítélem az olyanokat, akiket csak ez érdekel: nagyszájúság, számomra ez semmi.
Talán túl filozom: vannak akik szeretik, vannak akik nem. Voltak már szimpatikus emberek, akik mégis elítélték, és elég negatívan viszonyultak(olyanokat találtak ki rólam..) bár ez lerombolta a szimpátiát.
Mi a te szemszöged? Volt már úgy, hogy megismertél neten valakit, akit különlegesnek tartottál, és rendesnek, még akkor is ha nagyon különc?
egy véleményen vagyunk:) őrülök.
van akit nem zavar ez, így a hozzáállása a "tisztább":))
bár sokaktól zavar, ha úgy érzem, hogy vannak akik úgy gondolkodnak, mintha holmi "bábúk" lennénk, és ahelyett, hogy barátian megértenék egymást, méregetik:-?? vagy nem tudom.
ez most talán hajszálhasogató lesz, de voltak emberek akiket nagyon kedveltem, de még ma is kedvelem. pl. ők is zárkozottak voltak kicsit. idővel megnyílok, erre rájöttem, összhangba lépni. chat-en nagyon jól elbeszélgettünk, sok mindenben egyetértettünk, nagyon megkedvelt, és nem hazugságok folytán, hanem talán az odaadásom révén is.
Olykor utálom magam, viszont azon is nevetni tudok, amikor tudom, hogy úgy gondolja "áhh a facebookos hazug, képmutató barátságok". úgyan már. nem akarok ezzel felvágni senkinek, de ha tudná, hogy sok emberhez képest, mennyi odaadás van bennem, és értelem, akkor nem így gondolkodna. és mikor inkább barátkozik valakivel, akivel nem tudnak olyan jól elbeszélni, de ő "őszintébb és igazibb", csak mert nyitott. ezzel nem értek egyet.
..ilyenkor talán jó ha valaki nem kötődik úgy hozzám. türelmesen, tiszta lelkiismerettel kivárja, amíg megnyílok, ami nem idő függő, hanem amikor rendbe szedem az érzelmeim:)) vagy nem tudom.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!