Miért van az hogyha hívnak valahova, egyáltalán nincs kedvem elmenni? Ennek ellenére mindig elmegyek szó nélkül mert tudom hogy úgyis jó lesz. és mindig az.

Sokszor hívnak sörözni,vagy csak egy sima szórakozóhelyre és sosincs kedvem elmenni. Viszont bennem mindig ott van hogy mozdulj már ki,úgyis jó lesz hisz mindig az.Végül elmegyek panaszkodás,és szó nélkül és mindig jól érzem magam,mert hibátlan a társaság. Nemértem...

Ha tudom hogy jól fogom érezni magam,és érdemes elmennem akkor miért visszakozok azzal hogy semmi kedvem hozzá?

Még 1 meghívást se mondtam le,mindig ottvagyok.