Írtam egy verset, Tetszik, nem tetszik?

Tudom,hogy nem egy műalkotás,csak unatkoztam.

Ha kinézek az utcára,a felhők felett talán,

látom,a sok gyerek dobál egy piros,pöttyös labdát.

Körölüttük kóbor kutya ugrál,hátha őt is beveszik,

miközben a padon fiatal párocska szerelmeskedik.

A parkban csöndesen csobog a patak,

amiből kicsi verebek iszogatnak.

A fák sűrű erdejében a gyerekek szülei pihennek.

Míg a lombok közül egy mókus lesi őket.

Majd jön a fagyiskocsi,addig pihen a piros,pöttyös labda,

de épp egy pillanat,és ismét felhangzik a jólismert gyermekzsivaj.

És ahogy nézem őket,szemem könnyben úszik.

Irigylem,mégis kedvem lenne szemem becsukni.

Mert ha jól megnézzük,a kertek mögött,a mocskos városban,

fegyencek szöknek,bankot rabolnak.

Kiírtják egymást az emberek,pedig nem kéne ezt tenni,

Mindenki mehetne az utcára,boldogan játszani.

De ez csak egy kép,ez sem tart soká,

Jön egy harcikocsi,és elcsapja a túloldalra tartó szerelmes párt.

A sok gyerek sírva rohan haza,

játékuk nyoma csak a piros,pöttyös labda.