Tudtok ijesztő rémtörténeteket?

napja volt. Halottak

A családommal a temetőbe voltunk kb este 11 lehetett. A sírok szépen ki voltak dísztve mindenhol gyertyák mécsesek égtek. Nagyon szép volt. Egyszer csak olyan megmagyarázhatatlan fuvallatott éreztem. Nagyon meglepődtem. Már épp indultunk haza mikor valaki a fülembe sugta GYERE! Ki volt az kérdeztem. Persze egyből mindeni engem bámult. A hang pedig egyre csak szólongatott. Végül elkeztem követni. Anyám utánam kiabált. Klára hová mész? De én csak mentem. Egy elhagyatott sírhoz amin nem volt semmi csak egy halom föld kupac. A hang megszünt. Hirtelen előttem állt egy idős kb 90 éves néni. A ruhája koszos volt és szakadt a haja nagyon kócos. Csókolom köszöntem neki. De nem válaszólt. Csak nézett. Egyre jobban megijedtem. El akartam szaladni de mozdulni se bírtam. Kicsim gyere már, szólt anyám. De nem birtam válaszolni neki. Persze ők nem látták a nőt. Éjfélt ütött az óra és a temető sötétségbe borult.Egy forrú fuvalatott éreztem magamon. Mikor a fény vissza jött a temető üres volt csak én voltam ott egyedül meg a nő aki még mindig meretten bámult rám. Anya Apa! Kiabáltam de nem jött válasz. Mit akar tőllem mi folyik itt. De nem válaszolt csak nézett, majd hírtelen eltünt. Nagyon féltem. Elindultam a kapu felé de akkora lett a köd hogy nem találtam. Láttam ahogy a sírokból kimásznak az emberek. Vagyis csak a szellemük. Rám meredtek és közeledni kezdtek. Elkeztem futni, de elestem. Valószínűleg elájultam mert mire fölébredtem egy korházba feküdtem egy kötéssel a fejemen nyukám a kezemet fogta. Meg kérdeztem mi történt. Azt mondta eltüntem a sírok közt és így találtak rám. De hisz ti tüntetek el meg az a sok halott Üldöztek engem. Nem kicsim csak álmodtad. Másnap haza mentem és próbálom elfelejteni ami történt. Talán tényleg csak álom volt. De az biztos mély nyomott hagyott bennem-