Hová lettek a normális animések? Lenn bővebben

Mi az, hogy kinőnek belőle? Ez kábé pont olyan, mintha azt írtad volna, hogy valaki kinőtt a filmekből.

Egyébként én gyerekként utáltam. Gondolom mert akkor a sóneneken kívül nem ismertem mást, ami ugye gyerekeknek való, de nekem akkor is unalmas volt. Viszont van pár örök kedvencem, amiket pár évente rohadtjó újra nézni, mert ahogy komolyodok, egyre több érzést és gondolatot fedezek fel bennük. Ilyen például a Neon Genesis Evangelion, a Kimi ga nozomu eien, a Code Geass, a Berserk, a Gungrave, a Trigun, meg minden olyasmi, ami érzelmileg szélsőséges skálán mozog.

Egyébként azt is utálom, amikor valaki azt mondja magára, hogy "animés". Élhetnék újra a filmes példával. Én ebből a kifejezésből tökre azt szűröm le, hogy az illetőnek tökmindegy milyen szart néz, csak anime legyen.

El tudom képzelni persze, hogy valakinek konkrétan az animékre jellemző hangulat minden körülmények között tetszik, dehát...

Egyébként én pont azért szoktam sok animét nézni (még ha ezek kilencven százalékáról a végén kiderül, hogy szar :D), mert némelyik darabban olyan szinten bele tudnak menni a jellemábrázolásokba, olyan jó történetvezetést tudnak hozni, hogy filmeknél azért elég ritka az ilyen. Filmből nem is nagyon jut eszembe olyan, amit úgy tudok megnézni többször is, hogy minden egyes megtekintésre új dolgokat fedezek fel benne.

Egyébként én 23 éves vagyok, ha számít. És senkit nem ismerek, aki nézne animéket. Ez egy darabig kellemetlen volt, hiszen egy csomó mindenről jó beszélni, de miután már a huszadik animés fórumon tapasztaltam azt, hogy mindenhol csak 13 éves fangirlök irogatnak, úgy döntöttem egyedül is jó lesz az animézés.