Magyarországon miért él még mindig az a sztereotípia, hogy a rajzfilm az csak gyerekeknek való?

Sajnos Magyarországon, és az ehhez hasonló elmaradottab országokban, ahol még az elöregedett társadalom is szerepet játszik, rengeteg olyam dologba fognak belekötni, ami amúgy mindenki számára teljesen szubjektív. Ilyen a rajzfilm nézés is.

A te példáid zseniálisan alátámasztják ezt, de ilyenek például az animék is. Rengeteg közülük egyáltalán nem gyerekeknek szól, mégis mesének hívják őket, csak azért, mert animálva vannak.

Szerintem valahogy ez triggerelni az ilyen emberek agyát, hogy "animálva van".

Meséket gondolom azért animálnak legtöbbször, hogy állatokat, kis szörnyecskéket vagy egyéb aranyosabbnál aranyosabb karaktereket jelnítsenek meg a gyerekek számára, azonban ez nem azt jelenti, hogy minden animáció mese.

Sajnos erre csak azok fognak rájönni, akiknek nincs teljesen elzárva az agyuk ezektől az információktól, valamint azok, akik nem ragaszkodnak az ehhez hasonló hülyeséghez.

Pedig Magyarországon régebben is megvolt az inkább idősebbeknek készült rajzfilmek hagyománya a Pannónia stúdió aranykorában. Gusztáv, Hófehér, Habfürdő, Fehérlófia, Daliás idők, Az idő urai (bár ez francia koprodukció), Ez csak divat, a Mézga család humora és szatírája is jobban érthető felnőttként, illetve a Magyar népmesék sem csak gyerekeknek, hanem minden közönségnek készült. És rengeteg művészi értékű vagy elgondolkodtató rövidfilm. Csak sajnos ezen művek közül több szinte feledésbe merült vagy olyan sokszor adták őket ifjúsági meg gyerek tévécsatornákon, hogy az ember automatikusan gyerekrajzfilmekkel azonosítja őket.

Ugyanez a begyepesedett felfogás sajnos mindenütt megvan, nemcsak itthon, mert a legtöbb rajzfilm tényleg gyerekeknek vagy családoknak szól, a felnőtt animációt pedig a vígjátékok dominálják, amik nem amiatt felnőttesek, mert mély témákkal foglalkoznak és bonyolult a cselekményük (tisztelet a kivételnek), hanem mert sok káromkodás, erőszak meg szexuális témák vannak bennük. Ez a kettősség azt a látszatot kelti és erősíti, hogy az animációs művek csak a laza szórakozásról szólnak. Magyarországon szerintem azért is erős a sztereotípia, mert ide nagyon "megszűrve" és megkésve érkeztek külföldi tartalmak, és a hazai piac nem is olyan nagy, hogy megérje kimondottan felnőtt tartalmakat gyártani. A legtöbb emberhez iszonyatosan szegényes médiatartalom jut el, ami nemcsak a rajzfilmekre, hanem mindenre igaz. Sok más országban viszont már több évtizede előrébb járnak az érettebb, szélesebb skálát átölelő animációs művek meghonosításában. Például a japán animék, amikből több sorozatot régebben szintén gyerekmeseként próbáltak reklámozni akkor is, ha nem gyerekeknek szóltak. Más országokban rájuk kaptak és nagy piacuk lett, itt meg 20+ év elteltével is még mindig szinte babacipőben járnak.

Ettől függetlenül van ma is egy kicsike hazai érettebb animációgyártás. Sok fesztiválra szóló rövid animációs film készül, vagy ott a Candide kalandjai (mondjuk ez egy idétlen vígjáték, de felnőtteknek készült) és a Kék pelikán. A Toldi határeset, gyerekek is nézhetik és a Toldi iskolai tananyag, de nem kimondottan gyerekeknek készült. Az ember tragédiája másfelől sajnos jó példa arra, hogy nem minden felnőttes animációs mű kap elegendő támogatást. A 80-as években kezdték gyártani és csak 2011-re lett kész. Szinte senki sem akart pénzt meg munkaerőt adni a készítőknek.

Ez a sztereotípia nem csak Magyarországon van, hanem körübelül mindenhol.

Szerintem az emberek többsége, ha meghallja, hogy rajzfilm,akkor egyből a 3 éveseknek készült mesékre asszociál, holott az idősebb korosztálynak szól, de nem fogják megnézni ezeket, mert ahogy mondtad lenézik őket, pedig szerintem sok esetben az animáció vissza tud adni olyat amit az élőszereplős műsorok nem.

Egyébként én már nem rajzfilmek hanem animációsnak hívom, hátha akkor ez az asszocliáció kevésbé érvényesül, bár ennek a feltételezésemnek nem sok alapja van...