Milyennek találod az alábbi verset? Hogyan értelmeznéd?
“Akár az esti égbolt, úgy fodrozódik
A tenger tajtékzó paplanja
Eltévedt ladikom fenekét falja fel
Poszeidón feneketlen katlanja.
Oh, jaj, az óceán haragos szájára!
Oh jaj, ki most a vizet járja!
Dúl a háborgó tenger, s dúl a sötét ég is
Dördül az ágyúszó, csapkod az Úr is.
Halld hát imám, Uram,ott fenn a magasban!
Halld hát fohászom kényszeriben!
Legyen neved örökké áldott,
Aki a mennyekben vagy!
Csendesítsd el térképed felszínét,
Nyugtasd meg lázadó tengered
Azúrszín köpönyegét!
Válasz nem jön, nem segít az Úr,
Egyedül maradt a ladik és az ifjú úr”
válasza:Nekem nem tűnik szerelmes versnek.
Nem tudom eldönteni, hogy szabad vagy klasszikus stílus lenne, mert nyomokban mindkettőt tartalmazza egyszerre.
Egyébként maga a "képi" világ tetszik.
válasza:Ohh, ez nagyon régi vers lehet talán XVIII.századbeli vagy régebbi.
Egyszerű lenne arra gondolni hogy az ifjú tényleg a háborgó tengeren hányódó ladikjában fohászkodik az Úrhoz.
De arra is gondolhatunk hogy pl. egy lelkiismereti válsággal küzd és ehhez kér segítséget.
Persze előfordulhat hogy szerelmes és akadályok tornyosulnak előtte.
Mindenképpen bajban van 'hősünk', még fiatal, nincsenek élettapasztalatai, kétségbeesésében fordult a fohászkodáshoz.
válasza:Ááááá, kortárs irodalom :)
Pár nappal ezelőtt tette ki a kérdező "barátja", hogy mit gondolunk egy barátja versének egy verszakáról (lásd itt első).
Egész pozitív visszajelzéseket kapott, nincs is vele probléma.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!