Baj ha nem járok el bulizni ?

20 éves vagyok, soha nem voltam bulizni. Nem bánom. Alkoholt nem iszok, táncolni nem szeretek, ropit enni a sarokban itthon is tudok, a zenehallgatás nálam pedig azt jelenti, hogy horror aláfestőzenék, kínai és japán zenék. Barátnőkből kevés van, egészen pontosan kettő, de egyikük messze él, másik pedig nem is igazán barátnő, de ez bonyolult történet. Volt még egy, őt legjobb barátnőmnek és lelki társamnak tartottam, vele jártam el néha beülni kávézni, kakaózni, ide-oda járkálni, minden hülyeségről és komoly dologról tudtunk beszélgetni. Aztán derült égből villámcsapás, eltűnt, egy évre, aztán bocsánat, depressziós volt, bocsássak meg, tudja, hogy fax volt, ment kb 2 hétig a dolog, megint eltűnt. Azóta, évek óta semmi hír róla. Szóval, hogy ő nincs, az sincs, hogy valakivel beülök egy túlárazott kávét inni vagy csak úgy barátnős programként bevásárlóközpontba megyünk.

Szabadidőmben angolt tanulok, zenét hallgatok, olvasok, írok, rajzolok, néha festek vagy varrok, van két kutyám, akikkel meggyűlik a bajom, idén érettségizem, képregényt fordítok, filmeket-sorozatokat nézek... soha nem unatkozom, és soha nem járt át megbánás, amiért nem voltam bulizni. Volt osztálytárs felvetette, de nekik az a nagy buli, hogy lerészegednek, de közben vigyáznak a másikra. Nekem ez nem kell, se józanul, se részegen.

Egyik barátnőm, hasonló hozzám. Soha nem volt bulizni, csinálja a maga kis dolgait, tanul, olvas, ír, sorozatokat néz, csinálja az egyetemet és gondolkodik a folytatáson. Egyszer nem suhant át a fejében, hogy lemaradt valamiről vagy hiánya van, hogy "bácsak...".

Ha lesz alkalom, menj el bulizni, aztán meglátod, élvezed vagy sem. Addig is marad a kérdőjel, de az esély megvan. :)

20/l