Ha kedvelnek Wattpadon, de én mégsem vagyok önmagammal megelégedve, akkor mit lehetne tenni?

Szerintem az első válaszoló egyáltalán nem mond hülyeséget. Viszont ha te már a kezdetektől ilyen vagy, az azt jelenti, hogy sosem írtál csak azért, mert azt élvezed. Én régebben küzdöttem olyannal, hogy már csak azért írtam, mert egy ismerősöm viccből mondta, hogy annyit írok, hogy akár író is lehetnék. Utána már mindig csak azért írtam, hogy egy nap majd tökéletes író legyek. Nekem ekkor az segített, mikor megkérdeztem magamtól, hogy miért írok. Mikpr végre válaszoltam magamnak, megváltozott a hozzáállásom a dologhoz.

Ajánlom, ne azzal foglalkozz, hogy minél tökéletesebb legyen és ne azzal, hogy übereld az első könyved. Mindig lesz egy könyved, ami jobb, mint a többi. Ha most sok próbálkozás után felül múlod az első könyved, és utána írsz egy újat ezután, akkor azt is jobbra akarod írni, aztán talán rosszabbbul leszel, mint most... Próbáld meg tiszta lappal venni az írást és nem arra gondolni, hogy tökéletes legyen! Az nem tesz jót az emberrel, ha túl maximalista a hozzáállása!

Írj egy kicsit magadnak is. Ha jól értem, most olyat írsz, amit az olvasóid elvárnak. Egy pillanatra felejtsd el őket és legyél TE a saját kritikusod, rajongód, olvasód. Gondolj bele, hogy neked mi tetszene és írd meg azt. Ezt lehet, hogy csak magadnak fogod megtartani, de az is jó, ha megmutatod másoknak is az igazi önmagad. A lényeg, hogy írd azt, amit imádsz, ami igazán te vagy!

Lehet, hogy most ennek a depresszió az útjába áll. Ha gondolod, kiírhatod magadból ezt is! Írj egy depressziós emberről, cicáról, krokodilról, akármiről! Mert szabad vagy. Szabadon írhatsz akármit. Az történik a történeteidben, amit TE akarsz. Mert ez művészet! Tedd bele saját magad, a saját érzéseidet!

Valószínűleg azért az első regényed a legjobb, mert azt még tényleg ÚGY csináltad! Úgy, hogy még semmi tétje nem volt, hogy még szabadon írtál, csak magadból. Csak ugye aztán jöttek a követők és az elvárások. De ez így nem helyes! Neked nem feladatod az ő igényeiket kielégíteni, csakis a sajátaidat.

Ha nem megy, ha minden szar, ha csak ülsz a sötét szobában és agyalsz, csak nézz magadra! Vegyél egy jó mély levegőt és nézz magadra kívülről! Itt egy lány/fiú, szomorú, kétségbeesett és csak arra vár, hogy valaki kirángassa a gödörből. Gondolkodj! Hogy tudnál változtatni, hogy az a gödör eltűnjön? Mi lenne jó neked? Ha ki tudnál magadból beszélni mindent és valaki meghallgatna? Képzeld el ezt és a hatásait! Ha segítene, akkor keress valaki ilyen embert. Az állandó gödörből csak úgy lehet kimászni, ha változtatunk. (Amúgy minden problémából így lehet kimászni.)

Nem tudom, mennyire érthető, amit most leírtam (vagy teljesen összevissza írtam mindent), de én ezt tudom mondani jelenleg. Remélem, hogy mielőbb úgy tudsz majd írni, mint az elején és élvezni is fogod!