A versírás a hobbim. De csak szomorú, depresszív hangvételűket tudok írni. Néha még én is ledöbbenek. Olykor pedig szleng szóhasználattal írók szenvedélyes sorokat. Idegesít, hogy egyszerűen nem tudok egy vidám verset megírni. Miért van ez ?

Hát, ha lehet úgy mondani, sötét köntösbe bújtatott szerelem, néha picit balladába hajló formában, de úgy alapvetően mindig komoran.

Mivel az oldalon már úgy is feltűnt egy kérdésben, anno ez volt az első művem:

Farkasok dala

Néma álmom látom, holdvilág a tájon,

Vér-harmat szunnyad minden ágon,

Ezüst sugara ősi átkomat táplálja,

Leláncolt lelkem kitartón pásztázza.

Vonyít a bestia, hajt a vér szava,

Belülről marcangol acélos karma,

Csontom roppan, bőröm felreped,

Ütött az óra, a lény nem ereszt.

Immár farkas ének, mi hangom száll,

Az erdő minden vadja utamból áll,

Bátor Holdamnak végtelen sugara,

Vérvörös szempárból tükröződik tova.

Ajtóm reccsen, vaspántja szakad,

Vérszagú szellő csalogat tova,

Áldozati bárány, ki láncolva vár,

Sejti már, érte vágtat itt a Halál.

Szegény leány, kezén lánca árkot vág,

Mennydörgő üvöltés üzen a ködön át,

Ne bánkódj, rád még nem vár a túlvilág,

Bestiánk ősi átka már régóta társra vár.

Fehér fog villan, szíve hevesen dobban,

Jövőd, s sorsod mi most ide toppant,

Utolsó sikoltás, egy legvégső imádság,

Egy új kort indít nyakadon a harapás.

Könnyet hullajt az erdő minden vadja,

Hisz jó és rossz már egymást láncolja,

Kicsiny szíve még pumpálja a vért,

De lelke üzeni, az ember már nem él.

Másodjára is ütött ma a démoni óra,

Immár új farkasember vonyíthat Holdra,

Két szív dobban, lelkük átokba forrt,

Nincs biztonságban se élő, se holt.

Két szürke suhanás, mutatja útját,

Merre űzi éhség az újszülött arát,

Kicsiny falu, siratja szűz leányát,

Nem sejtik még, láthatják a mátkát.

Ritka egy násznép, ki feketében él,

Hisz hiányzik innen egy pár még,

De emitt már betoppan a menyasszony,

Örömében ura rögtön friss vért ont.

Sötét átok tombol, a Hold is elbúj,

Immár minden vendég vérébe fúlt,

Örül a bestia, hisz tudja már,

Ezentúl együtt éneklik a farkasok dalát.

Ahogy előttem is írták, ez egyáltalán nem baj, én is kb. csak sötét témákról tudok verseket írni. A novelláimra érdekes módon ez nem jellemző, ott általában valami komor dologgal indul a történet, de a vége mindig jó lesz. Anyukám (általában egyedül neki szoktam megmutatni őket, másnak nem igazán merem) örökké azt kérdezgeti, hogy mi a bajom, bántott valaki,amiért ilyeneken jár az agyam, velem meg minden rendben, csak így jön ki.

Egyébként meg, lehet, hogy néhány év múlva csak vidám hangvételű történeteket tudsz majd írni. Ne keseregj ezen, most inkább írj jó verseket sötétebb témákban, mint elvárásra valami rosszabbul sikerült vidámat.