Színház, szereplés?

Jó sok kérdésed van. Válaszolok az összesre, de csak te magad tudhatod ezekre a választ igazán.

-Az első szereplésemkor szerettem bele a színház világába. Nem volt nagy a szerepem,sőt kb. 2 sort mondtam, de varázslatos volt.

-Izgultam előtte. Nagyon, de nagyon. Reszkedtem, remegtem. De aztán úgy alakult,hogy az egyik akkori drámatársam fellépésen nem mondta a szövegét. Nagyon izgult. Én utána jöttem volna és valahogy úgy éreztem, hogy mondanom kell a szövegem, menjek tovább. A darab nem állt le. Nem is látszott az a -1 sor szöveg. Itt ismerkedtem meg a rögtönzés csodájával. Fellépések előtt, noha most is félek, de nem annyira, mert ha elrontom mondok valamit, vagy valaki kihúz a csávából.

-Az emberek nem zavartak. Olyan volt, mikor felléptem a színpadra, mintha egy új univerzumba léptem volna át. Egy remek új helyre, ahol semmi és senki nem állíthatna meg.

-A próbák...Azokról csupán annyit tudnék mondani, hogy mindig jó a hangulat. Sok a nevetés, de közben haladunk előre a darabban. Ott, a stresszet simán le tudod vezetni. Az lehetsz akárki akarsz.

-Az előkészületek darabtól függőek. Nem akarok hülyeséget mondani, de van úgy, hogy több hónapig eltartanak.

-Nem tudom pontosan melyik castingra gondolsz, gondolom a színházasra.

A színházas castingban szituációkat kapsz, ami a színészet alapja.

A filmes ill. sorozatos castingban több forduló van. Pl.: a Barátok köztös casting az úgy néz ki, hogy kapsz egy szöveget minimum 30 perced van megtanulni és előadod úgy, hogy aki eldönti érdemes vagy-e, ő egyhangúan, unalmas, arcmimika nélkül olvassa, de neked beleéléssel kell.

Ha még van valami kérdésed ezekkel kapcsolatban és talán tudom a választ is, írj nyugodtan.