Mondana valaki véleményt az írásomról? Egy Marvel fafiction a történet, Morgan Starkkal a főszerepben.

A zene hangosan dübörgött már az előcsarnokban, amikor Peter belépett. Már kislánykora óta ismerte Morgant. Azóta, hogy Tony meghalt igyekezett minél több időt a lánnyal tölteni és mesélni neki az apjáról, támogatni, segíteni neki bármiben, amiben csak tud. Szinte már úgy tekintett Morganre mint a saját kishúgára. Mindenki, aki csak ismerte Vasembert igyekezett jelen lenni a lány életében, és talán nem merész kijelentés Peter részéről, ha azt mondja Morgan őt kedvelte a legjobban. Legalábbis reménykedett benne.

Alig akarta elhinni, hogy a lány már 22 éves, hogy már 18 éve annak, hogy Tony Stark nem része az életének, és minden öröksége rá és a többi Bosszúállóra szállt. Na és persze Morganre, akit az anyja, Happy és minden Bosszúálló igyekezett távol tartani a bajtól, mert hitték, hogy bár nem tudja elkerülni az univerzum gondjait, azért mégsem kell fejest ugrania a világmegmentésbe. Vasember örökösének lenni nem könnyű feladat, ezt Peter a saját bőrén tapasztalta, de bizony a milliárdos Tony Stark útját járni sem könnyebb.

Peter belépett a bálterembe, ahol a zene még hangosabb volt, lassan már az elviselhetetlent súrolta. Körbenézett a termen. Mindenhol táncoló fiatalokat látott, akik már eléggé a pohár fenekére néztek, aztán végre megtalálta azt is akit keresett. Morgan a terem közepén egy vörös miniruhában táncolt önfeledten egy asztal tetején.

- Azt hiszem, a média elégedett lehet az új Tony Starkkal. – jegyezte meg magának Peter, miközben elindult az embertömeg között a lány felé.

- Peter! - kiáltotta Morgan, mikor meglátta őt közeledni. Leugrott az asztalról, Peter még meg is irigyelte, hogy milyen gyorsan képes ugrándozni 10 centis tűsarkújában, majd a fiú nyakába vetette magát. – Annyira örülök, hogy itt vagy.

- Én is. Boldog születésnapot! – ölelte meg ő is. – Bocs, hogy késtem, azt hittem, hogy csak hatkor kezdődik a buli.

- Hatkor is kezdődött, úgyhogy nem késtél sokat. – mosolygott rá Morgan kissé veszélyesen tántorogva azokban a cipőkben.

Alig múlt fél hét, de te már úgy nézel ki, mint aki reggel óta iszik. Szerette volna közölni a lánnyal, de inkább nem tette. Morgan Tony lánya volt, és mindenki tudja, hogy akár az apja ő is imádja a vad partikat, ezért inkább csak így szólt: - Ahhoz képest, már elég jó hangulatban van mindenki.

- Hát tudod, hogy van ez. – Morgan gyorsan körbepillantott a teremben. – Ha te vagy a születésnapos, muszáj mindenkivel innod, és tényleg megeshet, hogy egy icipicikét túllőttem a célon. – nevetett, majd ismét Peter nyakába borult.

Ez furcsa – gondolta Peter – Úgy viselkedik, mint aki részeg, de egyáltalán nem érzem rajta az alkohol szagát.

- Bocsi, de itt kell, hogy hagyjalak pár percre. Tudod, női dolgok. – kezdett lassan elhátrálni a fiútól és közben beleütközött az egyik pincérbe, aki itallal kínálta vendégeket.

- Morgan vigyázz! – próbálta figyelmeztetni Peter, de már késő volt. – Jól vagy?

- Persze, elnézést az én hibám. – fordult gyorsan a pincérhez és próbált neki segíteni összeszedni a törött poharakat.

- Semmi baj Miss. Stark, nem probléma, mással is megesik. – válaszolta a pincér kedvesen.

Időközben Peter is a segítségükre sietett, és ismét furcsállta Morgan részeg viselkedését. Miután feltakarították a kár nagyját mindenki ment tovább a dolgára, Morgan a mosdóba, a pincér tovább folytatta a vendégek igényeinek kielégítését, Peter pedig egy csapat táncoló fiatal közt találta magát.

Talán be kellene állnom közéjük. – gondolta. – Ah, ehhez én már túl öreg vagyok.

Körbenézett a teremben, és már éppen rászánta magát, hogy otthagyja a bulit, mikor a fal mellett egy ismerős arcot látott meg.