Influencerek, bloggerek, vloggerek; Tényleg szükség van rájuk?

mivel sokan nézik, van rájuk igény. az emberek kíváncsiak. különösen kíváncsiak mások életére. ezért volt szokás leskelődni, kíváncsiskodni és pletykálkodni már a könyvnyomtatás előtt. előbb a posta, aztán a könyv és újság nyomtatás lehetővé tette, hogy ne csak a szomszédal lehessen pletykálkodni, hanem távolabbra, majd tömegekhez is el lehessen juttatni a pletykákat.

megjelent vele a nyilvánosság előtt kitárulkozás is. személyes levelek és ilyen műfajban íródott fiktív történetek egyaránt megjelentek nyomtatásban. intézményesült a magánélet szándékos kiteregetése is, hiszen a szerelmes költészet sem másról szól, mint hogy a költő a nyilvánosság elé teszi ki a magánéletének egy személyes aspektusát. de a filozófiai irodalom sem más, minthogy valaki a legbensőbb elmélkedéseit teszi közzé, hozzáférhetővé mások számára. a blogok, vlogok, ugyanezt teszik. az emberek megosztják a világgal a saját gondolataikat. semmi nem változott az igényben, hogy emberek meg akarják mutatni magukat a világnak és az emberek kíváncsiak más emberek életére, véleményére.

a technika fejlődése csak annyit tett, hogy ez a közlés sokkal gyorsabb, egyszerűbb, hatékonyabb lett. régen, ha ki akartad adni könyvben a naplódat, a verseidet, a gondolataidat, akkor egy kiadót meg kellett győzni róla győznöd, hogy a gondolataid értékesek, másokat is érdekelhetnek. a kiadó saját tapasztalatai és értékítélete nagyban befolyásolta, hogy esélyt kapsz-e rá, hogy eljussanak a gondolataid másokhoz.

az Internet kiiktatta a kiadókat, a kapuőröket. ma már nem mások döntik el, hogy amit alkottál az kikerülhet-e a közönség elé. a netre bárki bármit kitehet és majd a közönség eldönti, hogy az tömegeket fog érdekelni és az egekig emelik érte az alkotóját, vagy észre se veszik, hogy ott van.

a közönségnek pedig minden eddiginél nagyobb lehetősége van válogatni az egyre inkább végtelenné váló kínálatban - és egyre nagyobb a felelőssége is, hogy mit választ magának, mivel tölti a saját idejét.

korábban lehetett a médiumra hárítani a felelősséget, hogy csak ez van, ezért nézzük ezt. persze ez szinte soha nem volt igaz. még amikor csak a Biblia létezett nyomtatásban, akkor is lehetett helyette mást csinálni. amikor csak egy tévé csatorna létezett sem volt kötelező folyton előtte ülni. akkor is volt lehetőség megválasztani, hogy mi az, amit nézünk és mi az, amit nem. meg lehetett választani, hogy melyik műsorokat nézzük és melyiket nem. sőt lehetett volna helyette rádiót hallgatni, könyveket, vagy újságokat olvasni is.

a tömegek viszont egyáltalán nem biztos, hogy minőségi döntéseket hoznak. ahogy már nagyon régóta nem csak a magas művészeti alkotások és elvont filozófiai írások fogynak - nagyjából azóta, hogy nem csak ilyenek jelennek meg nyomtatásaban. mióta nem csak a magas kultúra érhető el, hanem egyszerűbb, hétköznapibb, közérthetőbb, emiatt népszerűbb, de pont emiatt kevésbé magas értékű dolgok is elérhetők, azóta ezek jobban fogynak. a tömegek nem csak az értéket igénylik.

ma ugyanazok a tömegek döntenek róla, hogy a neten mit értékelnek a lájkjaikkal, akik az újságosnál, a tévében, a könyvesboltban, a könyvtárban eddig is inkább a celebeket, a hírességeket, a fényt és a csillogást választották a tudományok, a kultúra, a magas művészetek helyett.

már az internet előtt is az egyre sekélyesebb pop kultura és bulvár uralta a médiát és gyorsabban, nagyobb példányszámban fogytak a ponyvaregények, mint a szépirodalom. az Internet csak annyit változtaott ezen, hogy a neten mégkönnyebb gyorsan és egyszerűen, emiatt felületesen választani. méginkább a hangzatos, látványos, figyelemfelkeltő dolgokat választják az emberek a tartalmas, megfontolt, mérsékelt, esetleg értékesebb tartalmak helyett.

ma már nem kell hozzá egy országos tévé valóságshowja, hogy bepillanthassunk valakinek az életébe, mert ma már bárki megmutathatja az életét, aki elég exhibicionista hozzá. és ha elég jól ráérez (vagy kellően tudatosan megtanulja) akár nagyobb nézettséget érhet el vele, mintha ezt egy tévé közvetítené. ez pedig nagyon sokak számára vonzó lehetőség. ahogy régen sokan focisták, zenészek, tévébemondók akartak lenni, mert ez jelentette a hírességet, ismertséget, elismertséget, ma vloggerek és influencerek akarnak lenni, mert ma ezt látják a képernyőn és ezzel azonosítják a sikert és hírnevet - amit ma sokkal könnyebb lehet elérni, mint át kellett jutni a kapuőrökön, hogy híressé válhass.

miközben persze egyáltalán nem biztos, hogy amit csinálnak, azzal tényleg el is tudnak érni tömegeket. mert a tömegek eléréséhez nem elég csak kitenni, amid van, hanem tudni kell olyat kitenni, amire kíváncsiak is a tömegek.

nagyon régóta nagyon sokan elégedetlenek a műsorkínálattal, a színvonallal, vagy épp azzal, hogy unatkoznak. mindeközben ugyanezek az emberek észrevétlenül elmennek egy rakás tartalmas, értékes, érdekes dolog mellett, mert észre se veszik, hogy ott van. pedig mindig is ott voltak egy csomó filmben, tévéműsorban, könyvtárakban.

viszon ma már bárki bármit csinálhat. így aki elégedetlen a kínálattal, az bármikor csinálhat maga is tartalmat. aztán majd a közönség eldönti, hogy az övét értékeli jobban, vagy másokét. ha elég sokan vannak az értékes tartalomra vágyók - és akik egyet is értenek abban, hogy mi is az értékes tartalom, akkor akár az értékes tartalom is nyerhet ebben a versenyben. a lehetőség bármire adott...