Miért, hogyan jött divatba, hogy a szörnyeket barátságosnak kezdik ábrázolni?
Mesék, rajzfilmek, képregények egyre inkább kezdik a mindenféle szörnyetegeket jófejnek, viccesnek, komikusnak feltűntetni, ahelyett, hogy rémisztőek, ijesztőek, veszélyesek volnának. Mikor jött ez divatba, és mi ennek az oka? Van valami pszichológiai magyarázat esetleg?
Csak mert innen nézve úgy tűnik, mintha a szörny nem tudná ellátni a feladatát azzal, hogy nem kell félni tőle már.
Mikor jött divatba? Rajzfilm téren a Disney-nél a legkorábbi a témában szerintem a Szépség és a szörnyeteg. Az ugye 1991-es, de az nem pont azt a formulát követi, mint a későbbiek.
Általában a szörny pozitív ábrázolása pontosan ugyanazt a formulát követi, mint a legkisebb fiú vagy a szegény, de erkölcsös főszereplő kalandja (underdog történet - [link] ). Valaki, aki áldozat és az egész világ ellene van és kirekeszti, így bőven van min felülemelkednie, pont mint Aladdint vagy Hamupipőkét.
A másik meg az, hogy ennek a sémának az egyéb fajta ábrázolásai már lerágott csontok. Minek forgassanak filmet még egy árva koldusfiúról, akinek helyén van a szíve, ha forgathatnak egyet a közellenségről, akinek helyén van a szíve?
Biztosan van pszichológia magyarázata, pl. bizonyos ijesztő dolgokat könnyebb befogadni, feldolgozni, ha kiparodizáljuk őket. Lásd mondjuk a South Park Osama bin Ladent kifigurázó részét, amit nem sokkal a 2001. szeptember 11-es terrortámadás után adtak ki, és erősen hatott az amerikai polgárok pszichéjére. Rémisztő helyett komikusnak vagy egyenesen szánalmasnak állították be az ellenséget, amitől azelőtt mindenki félt, és így le tudták vezetni a nemzeti feszültséget.
És biztosan van oktató célzatú magyarázata is, mint amit a fentiek említettek. A mai polkorrekt világban kimondottan felkapott lett a negatívan megbélyegzett személyek felemelése és felmagasztalása a fiktív szörnyek metaforáján keresztül.
De van pénzügyi és kulturális vonzata is, ami már réges-régóta létezik. A Universal Pictures stúdió, ami a 20-as, 30-as és 40-es években rengeteg horror klasszikust gyártott és forgalmazott (A operaház fantomja, Drakula, Frankenstein, A múmia, A farkasember, stb), pár évvel később már vígjátékokban szerepeltette az általuk felfuttatott szörnyeket. Mert akkor abban volt a pénz, a régi horrorszereplők klisévé váltak és egyre kevesebben féltek tőlük, pláne miután több tucat film készült róluk, amiknek a minőségük folyamatosan romlott. Az ismertségüket még ezután is ki lehetett aknázni, csak már nem a horror műfajban, hanem vígjátékokban, rajzfilmekben, gyerekjátékokban meg müzlis dobozokon. A 30-as években a mozinézők még elájultak Drakulától meg King Kongtól, de a 60-as évekre már a gyerekek kedvencei lettek.
Főleg a II. világháború idején és az azutáni gazdasági fellendülésben nőtt az igény az ilyen termékekre, amikor a nézők csak szórakozni és fogyasztani akartak. Utána az a generáció, ami ez idő alatt nőtt fel, már nem csak ijesztő rémekként gondolt a szörnyekre, hanem voltak olyanok, akik a mindennapok részének tartották őket és rajongtak értük. És belőlük meg az ő gyerekeikből lettek azok a mai írók, grafikusok meg filmesek, akik még mindig menőnek meg viccesnek tartják a szörnyeket.
Ennek az egész folyamatnak persze volt egy másik oldala is, mert még a régi szörnyek "elviccesedése" után is készültek olyan filmek, sorozatok, amik újra ijesztővé tették őket, és új, még félelmetesebb szörnyeket is kitaláltak helyettük, például a 70-es, 80-as évek kaszabolós gyilkosait. De ettől függetlenül voltak és máig vannak olyanok, akik inkább pozitív vagy vicces oldalról közelítik meg a szörnyeket, mert ez a "kettősség" már olyan régóta része a kultúránknak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!