Miért, hogyan jött divatba, hogy a szörnyeket barátságosnak kezdik ábrázolni?

Mikor jött divatba? Rajzfilm téren a Disney-nél a legkorábbi a témában szerintem a Szépség és a szörnyeteg. Az ugye 1991-es, de az nem pont azt a formulát követi, mint a későbbiek.

Általában a szörny pozitív ábrázolása pontosan ugyanazt a formulát követi, mint a legkisebb fiú vagy a szegény, de erkölcsös főszereplő kalandja (underdog történet - [link] ). Valaki, aki áldozat és az egész világ ellene van és kirekeszti, így bőven van min felülemelkednie, pont mint Aladdint vagy Hamupipőkét.

A másik meg az, hogy ennek a sémának az egyéb fajta ábrázolásai már lerágott csontok. Minek forgassanak filmet még egy árva koldusfiúról, akinek helyén van a szíve, ha forgathatnak egyet a közellenségről, akinek helyén van a szíve?

Biztosan van pszichológia magyarázata, pl. bizonyos ijesztő dolgokat könnyebb befogadni, feldolgozni, ha kiparodizáljuk őket. Lásd mondjuk a South Park Osama bin Ladent kifigurázó részét, amit nem sokkal a 2001. szeptember 11-es terrortámadás után adtak ki, és erősen hatott az amerikai polgárok pszichéjére. Rémisztő helyett komikusnak vagy egyenesen szánalmasnak állították be az ellenséget, amitől azelőtt mindenki félt, és így le tudták vezetni a nemzeti feszültséget.

És biztosan van oktató célzatú magyarázata is, mint amit a fentiek említettek. A mai polkorrekt világban kimondottan felkapott lett a negatívan megbélyegzett személyek felemelése és felmagasztalása a fiktív szörnyek metaforáján keresztül.

De van pénzügyi és kulturális vonzata is, ami már réges-régóta létezik. A Universal Pictures stúdió, ami a 20-as, 30-as és 40-es években rengeteg horror klasszikust gyártott és forgalmazott (A operaház fantomja, Drakula, Frankenstein, A múmia, A farkasember, stb), pár évvel később már vígjátékokban szerepeltette az általuk felfuttatott szörnyeket. Mert akkor abban volt a pénz, a régi horrorszereplők klisévé váltak és egyre kevesebben féltek tőlük, pláne miután több tucat film készült róluk, amiknek a minőségük folyamatosan romlott. Az ismertségüket még ezután is ki lehetett aknázni, csak már nem a horror műfajban, hanem vígjátékokban, rajzfilmekben, gyerekjátékokban meg müzlis dobozokon. A 30-as években a mozinézők még elájultak Drakulától meg King Kongtól, de a 60-as évekre már a gyerekek kedvencei lettek.

Főleg a II. világháború idején és az azutáni gazdasági fellendülésben nőtt az igény az ilyen termékekre, amikor a nézők csak szórakozni és fogyasztani akartak. Utána az a generáció, ami ez idő alatt nőtt fel, már nem csak ijesztő rémekként gondolt a szörnyekre, hanem voltak olyanok, akik a mindennapok részének tartották őket és rajongtak értük. És belőlük meg az ő gyerekeikből lettek azok a mai írók, grafikusok meg filmesek, akik még mindig menőnek meg viccesnek tartják a szörnyeket.

Ennek az egész folyamatnak persze volt egy másik oldala is, mert még a régi szörnyek "elviccesedése" után is készültek olyan filmek, sorozatok, amik újra ijesztővé tették őket, és új, még félelmetesebb szörnyeket is kitaláltak helyettük, például a 70-es, 80-as évek kaszabolós gyilkosait. De ettől függetlenül voltak és máig vannak olyanok, akik inkább pozitív vagy vicces oldalról közelítik meg a szörnyeket, mert ez a "kettősség" már olyan régóta része a kultúránknak.