Melyik animének van a legszebb grafikája / animációja?

A szép szubjektív, nehezen összevethető egy olyan, ami többé-kevésbé realizmusra törekszik és egy olyan, ami sokkal inkább stilizált, művészi irányt követ. Ráadásul mindkettőben van olyan, ami kevésbé látványos, szimplán, mert nem az akcióra helyezi a hangsúlyt, vagy az teljes egészében hiányzin.

Plusz az sem egyértelmű, hogy te a vizualitás teljes egészére gondolsz, animáció folyamatossága, dinamikája, művészi tervezés, karakter és környezetdizájn és még néhány egyéb szemont, vagy csak ezek némelyikére vagy konkrétan egyikére. Ez is alapjaiban befolyásolja a választ.

Akkor összeírok párat ezek szerint, a teljesség igénye nélkül. Megjegyzem, nem toplista, csak ami kb az eszembe jut.

Akira: Az animáció példaértékűen fluid, a környezet részletes, viszont szeritem a karakterdizájnok éktelen rondák. Valószínűleg mangahű így nem közvetlenül a film hibája, plusz érdemes szem előtt tartani, hogy még bőven a 80-as években készült.

Candy Boy: Egy feltucatnyi résszel rendelkező OVA valószínűleg ez mutatkozik meg produkciós minőségen is. A karaktermodellek és a környezet is részletesek. Főleg állóképeken néha iszonyú gyönyörűen tud kinézni. Mivel egy lassú tempójú slice-of-life shoujo ai-ról van szó, egyébként nem túl látványos.

[link]

Fate/Stay Night: Unlimitad Blade Works: Egyébként is csak idő kérdése, hogy valaki bedobja. Szerintem a karakterdizájnok kicsit sterilek, az arcok túlegyszerűsítettek, viszont környezet, animáció és effektezés terén szinte páratlan.

FLCL: Szintén egy 6 epizódos OVA, erősen stilizált, dizájn és animáció terén is remekül helytáll.

Guilty Crown: Gyakorlatilag más érdeme sincs, mint az élvonalbeli vizuális megvalósítás. Ez úgy általában elmondható a rendezó minden egyéb munkájára (Koutetsujou no Kabaneri; High School of the Dead).

Hibike! Euphorium: A KyoAni gyakorlatilag tökélyre fejlesztette azt, amit gimis lányokból ki lehet hozni. Egyetlen elnagyolt pillanat sem jut eszembe.

[link]

JoJo no Kimyou na Bouken: Az itt 'A' pózolós anime, gyakorlatilag arra született, hogy állóképeken hibátlanul nézzen ki, viszont ezt csak a cenzúrázatlan hozza.

[link]

Kara no Kyoukai: Az első film már lassan 10 éves, de látvány terén még mindig bőven felülmúl szinte bármit.

Kill la Kill: Erősen stilizált és a mozgás sem folyamatos, viszont szinte egyetlen pixel vagy rezdülés sem céltalan.

Monogatari Sorozat: Meg úgy bármi a Shaft stúdiótól. Nagyon érdekes látványvilág, amit időről időre egyéb stúdiók is próbálnak koppintani. Egyenletesen szép helyett általában inkább kitüntetett jeleneteknél vagy koncepcionálisan, összképileg mutatnak jól a sorozataik/filmjeik.

Paprika: A témából adódóan művészi és technikai szinten is van alkalma villantani, és meg is teszi.

Redline: Csak azt tudnám megismételni, amit az előzőnél írtam.

[link]

Samurai Champloo: Gondolkodtam, hogy ezt vagy a Cowboy Bebopot vegyem fel, nyilvánvalóan emellett döntöttem. Harcok közben gyönyörűen néz ki, aminek nagy része talán a rendezés, de ez nem von le az érdemeiből.

Shigurui: Nagyon sötét és elképesztően véres darab, de a művészi téren és néha túlzásokba eső vizualitást érintő részletességen szerintem nem nagyon lehet fogást találni.

[link]

Sword of the Stranger: Megint egy régebbi movie, megint gyönyörű harc közbeni animációkkal, amit csak fokoz a rendezés során mutatott szakértelem.

Bármi Shinkai Makoto-tól. Szinte mást sem gyárt, mint tartalmilag vitathatóan jó, vizuálisan viszont megkérdőjelezhetetlenül élvonalbeli filmeket.

[link]

Szerintem-

Legszebb kézzel rajzolt:

Szél támad, Chihiro szellemországban, Redline

Legszebb digitális:

Fate/Stay Night UBW, Fate Zero

Ez tényleg egyénfüggő

Szerintem nagyon szép, és igényes:

Tales of Zestiria the X

Chuunibyou demo Koi ga Shitai!

Katanagatari

Fate/Zero

Gosick

Barakamon

Arrietty: Elvitte a manó

A vándorló palota

Ponyo a tengerparti sziklán

Chihiro Szellemországban

a vadon hercegnője

Mobile Suit Gundam 00

Seirei no Moribito

Dusk Maiden of Amnesia

Death Parade

Toaru Kagaku no Railgun

Hataraku Maou-sama!

stb.

.

.

.