Szerintetek gáz animéken sírni?

Az anime nem mese :D nyilván, ő ha meghallja azt a szót arra gondol, h pokémon, meg yu gi oh, amiken azért tényleg nem lehet nagyon sírni...jó, mondjuk a pokémonba van egy rész ami azé gyerekként majdnem elbőgtem magam :'D

de ha megnéz egy shikki-t, shinsekai yori, wolf's rain-t vagy ilyesmit valszeg ő is elérzékenyülne

A Yu-Gi-Oh! (elsősorban a Duel Monsters) és a Pokemon egyaránt komolyabb az eredeti, japán verzióban, mivel Magyarországra csak az amerikai, vágott és agyoncenzúrázott verzió ért el, így teljesen komolytalannak tűnik mindkét sorozat. a YGO! DM-et végignéztem mindkét verzióval, ég és föld a különbség, az utolsó 24 rész pedig elég komolyra sikeredett (az utolsó négy részt meg úgy végigbőgtem, hogy öröm volt nézni, így cáfolom az állítást, hogy nem lehet rajta sírni:'D). Szóval ezt a két sorozatot se mondanám kifejezetten gyerekesnek.

És nem, dehogy gáz. Gáz a filmeken sírni? Nem. Gáz a könyveken sírni? Nem. Akkor szerintem az animéken se gáz sírni. Sőt, más rajzfilmeken vagy animációs filmeken is lehet sírni, vagy meghatódni rajtuk, legyen az akár Disney, akár magyar rajzfilm:)

Nem gáz. Ezt az mondja csak, aki még nem látott egyet se.

Toriko asszem a 8ik részét megkönnyeztem. (Legendás farkas részt.)

Okkal sírni sosem gáz, még mesék is meg tudnak ríkatni felnőtt férfiakat akár. Néhány nagyon szomorú jelenetre példa: a FEL! nyitójelenete, Mufasa halála az Oroszlán királyban, a Szilaj több jelenete (Köszönjük Disney!)

Következtetés: a szomorúság mint az ember által legfiatalabban megtanult érzelem (a boldogság mellett) kortól függetlenül mutatkozik meg minden emberen, adott tapasztalat kapcsán.

#2 ha már te a Pokémont ellenpéldának hoztad iderakom a Pokémon the first movie-t. Egyéb animék: Fullmetal Alchemist: a bölcsek kövének nyomában (azért nem a Brotherhood-ot írom mert az némileg vidámabbra vette a formát, ettől persze a régi nem lesz jobb nála), Elfen Lied, Steins;Gate.