Baj, ha anime karakterekbe vagyok szerelmes? Más is volt/van már így?

Igen, baj!

Egy anime karakter jóval elnagyoltabb, kevesebb vonásból áll össze, mint egy valódi ember személyisége. És a legtöbb vonásuk eltúlzottak. Ezekben a tulajdonságokban egy valódi ember kevésbé intenzív vonásokat mutat, és ezeken kívül van száz másik is mellé, amelyből nem egy ellenszenves is lehet még a legrokonszenvesebb személy estében is. A külső jegyek is mesterségesen alkotottak, és valótlanul jó arányokhoz igazítottak.

Egy anime karakterrel, mint egy haverral, baráttal, barátnővel nem tudsz kiteljesedni. Hiába valószínű, hogy kinövöd ezt a túlzó rajongást, jobb időben elhatárolódni és biztonságos távolságba kerülni ezektől a sémáktól, mert óhatatlanul beivódhat az elméd valamely szegletébe, és ez akár konfliktusokat is szülhet későbbi emberi/párkapcsolataidban.

Félreértés ne essék! Az nem probléma, ha valamelyest magával ragad egy-egy anime karakter külleme vagy jelleme, mint ember, pasi, vagy csaj; a történetek megértésében és élvezetében sok esetben fontos egyes szereplőkkel való szimpátia vagy azonosulás kialakítása. Sok anime esetében előfordult velem is, hogy egy-egy újabb részt azért is nagyon vártam, mert így láthattam egy szimpi karaktert vagy ütősen kinéző animecsajt. (Bár csak karakter és/vagy küllem miatt egy animét sem tudtam volna végignézni)

Kedves #12-es!

Sok történetnek van olyan célja, hogy jellemfejlődésbeli értékeket (is) közvetítsen. Ehhez, hogy elérhesse a célját jól kidolgozott, árnyalt karakterek szükségesek, akikkel lehet azonosulni. Okabe Rintarou karaktere is ilyen. A Steins;Gate karakterei és története van olyan jó, hogy elsikoljon a figyelmünk attól, hogy sem komplexitásában, sem árnyaltságában közel nem egyezik meg a személyiségük egy egy valódi ember személyiségével. A végeredmény: lehetőség nagy mértékű azonosulásra, és a jellemfejlődésbeli érték átadódik.

Tehát nem mondtam egy szóval sem, hogy az animékben nincsenek jól kidolgozott karakterek. Sőt! (Főleg, hogy a Steins;Gate az egyik kedvenc animém- többek közt épp ezért. :) ) De még ebben az esetben is távol áll egy valódi ember személyiségétől (hiába hasonlít nagyon).

Igen, bármelyik nyugati alkotásra is rá lehet mondani. Nem állítottam, hogy nem. (De ez itt most nem tartozik a témához- itt most kizárólag az animékről van szó. Egyébként ugyanezt írtam volna, ha pl. valaki a Trónok harca karaktereibe való szerelembeesésről kérdezett volna. Azzal a különbséggel, hogy ott élő szereplők jelennek meg, ami a vonzódás testi részét indokolttá teheti. Na, most ezt sem teljesen, hiszen a sminkelés és a filmes utómunkálatok is torzítanak egy valódi emberi megjelenésen.)

A történetek karaktereinek komplexitásának és árnyaltságának a valódihoz képest jóval kisebb mértéke természetszerűleg adódik, hogy a történetek eszközbeli és időbeli korlátai miatt van: a történéseket és a karakterjegyeket is sűríteni kell. Igen, ez az ok, de most az okozatról van szó. (A tisztázás végett: ebben a bekezdésben az okozat, aminek az okáról beszélek a következő, idézem: "A történetek karaktereinek komplexitásának és árnyaltságának a valódihoz képest jóval kisebb mértéke")

Én is a szimpátia vagy enyhe vonzódás egészséges mértékére hívtam fel a figyelmet- a túlidealizálás vagy a szerelembeesés már a beteges irányba tart. (Továbbra is: az enyhe vonzódás nem beteges.). Lásd: #11-es hozzászólás (1. hozzászólásom) utolsó bekezdése.

Szerintem normális ha tetszik egy karakter, csak a szerelem valóban kicsit túlzó kifejezés.

Engem például Komaba Ichiro ragadott meg a Silver Spoonból. Fantasztikus a felelősségteljes gondolkodása, a szorgalma. A nehéz sorsa ellenére sem törik meg, továbbra is igyekszik.

Szerintem kicsit sem probléma. Igen nekem is volt/van ilyen karakterem. Nem is kevés😂

Én a helyedben nem szégyelném. Én elfogadtam 😁

Ez is azt mutatja meennyire jó az adott anime,és mennyre beletudod élni magadat. Szerintem szuper. Ez a valos kapcsolataidat a pasival/csajjal is meglenditheti.

Sajna akik nem néznek animéke/olvasnak mangát akkor ezt nemértheti😢