Melyiket kezdjem el nézni?

Azt mondanám el, melyiket ne. Annak ellenére, hogy nagyrészt egyéni ízlésem van, mégis, történetesen egyetértek a többséggel abban, hogy a Kuzu no honkai eléggé primitív. Minek sémaszerűen megismételni egy filmben, animében azt, ami a valóságban napi szinten körülvesz minket? Hát még ha hányingerkeltően jellemtelen az egész anime...

Nem a szoft-pornó zavar benne, hanem a lelki visszaélések olyatén sorozata, amely iszonyú hétköznapi és semmitmondó! Ócskavas a szememben a Kuzu npo honkai anime onnantól, hogy megnéztem. Más kérdés, hogy inkább felnőtt anime. De szerintem borzasztó rosszul közelítették meg a témát az alkotók. Jellemtelen kamaszokkal indul, akik csak törlőrongyként hasnzálják egymás testét, majd a fenőtt nő kihasznál lelkielg és testielg egy kamaszfiút. Látunk elég sok felszínes mocsadékot a világban, minek még egy ilyen sablon??

Én ezt tudom elmondani a Kuzu no honkai -ról. Ha legalább igazi és egyedi dráma volna, kontrasztokkal, különféle megközelítésekkel, szempontokkal, akkor jónak tartanám, na de így... Arról szól végig, hogy zabáld meg a rohadt paradicsomot, csak mindig más megközelítésben, ugyanolyan rohadt paradicsomot...

Még csak polgárpukkasztónak se mondanám, hanem a hétköznapok nyomasztó oldala sablonos lenyomatának vélem.

A Kuzu no honkai kamaszoknak való sablon, a tipikus kamaszos szivatásokról és közönyről, ezen felül arról, hogy egy felnőtt nő hogyan ront meg egy kamaszfiút, lelki visszaélése során.

Nem ehhez kell érettség.

Ennél még az Ijiranaide, Nagatoro-san is értelmesebb.

#5

Valójában az igazi, őszinte, hamisság nélküli első szerelemről szól, és hogy hogyan változtatja a karaktereket lelki és morális ronccsá (nem hiába Scum's Wish a címe). Plusz ott van még a szex kihasználása az érzelmek csillapítására, pszichoanalízis, de még a tudatos és tudattalan személyiség kapcsolata is. Persze, ezt a legtöbben nem fogják észrevenni, és csak a karakterek bírálásával foglalkoznak, holott nem ez a mű lényege.

Azt még megértem, hogy az anime érzelmi/lélektani részét nem tudod felfogni, akár EQ, akár tapasztalatok híján, na de hogy a monológok/dialógusok, illetve a rendezés nagyszerűségét sem veszed figyelembe, arra utal, hogy nem értesz az íráshoz és a filmművészethez.

Nem kell szeresd, teljesen meg tudom érteni, ha valakinek nem tetszik. Viszont ilyen hülyeségeket, hogy "kamaszoknak való sablon" nem vagyok képes elfogadni.

Előző, a Kuzu no honkai látszatra felnőtt téma, azonban primitív, felszínes, erőltetett ábrázolási mód arról, hogyan foglalkozik egymás testével két, kiforratlan kamasz, valamint egy kiforratlan lelkű nőről is szól, aki egy pszichés roncs.

A hangsúly azon van, hogy primitív, felszínes, erőltetett ábrázolási mód.

Egy igényes műben nem ilyen a lelki ábrázolásmód. A Kuzu no honkai igénytelen, a módszerének lényege, hogy öncélúan polgárt pukkasszon és hányingert keltsen. Gratulálok a készítőknek, elérték céljukat tömegesen.

Legfeljebb kamaszok, illetve felszínes lelkű felnőttek élvezik.

Nézd meg a Happy Sugar Life-t, és a Satsuriku no Tenshi-t. Nos, azok például igényes lélekábrázolások. Pedig mindegyikben bőven találni pszichés betegeket.

Kedves előző, tisztelem mások véleményét, de akkor most más megközelítésben megfogalmazom, mi az ellenvetésem a Kuzu no honkai-jal szemben:

például képzeld el -ne adja isten-, pofon vág téged a főnököd. Utána leülsz otthon animét nézni, és az animében szintén a főszereplőt pofon vágja a főnöke.

Realisztikus? - Igen.

Művészi az ábrázolás? - NEM!

Mi a tökömtől értékes egy olyan alkotás, ami a hétköznapi, szokványos, sablonos cseszegetéseket megismétli, művészi többlet nélkül, többlet kifejezés nélkül, többletábrázolás nélkül??

(El tudom képzelni, hogy röhögnek a markukba az alkotók... "Hehe, mit vártatok? Azt adtuk az animében, amit már úgy is megtapasztaltatok, szóval szenvedjetek csak akkor is a sablonos hülyeségektől, amikor kiakapcsolódni, művelődni akartatok eredetileg, hehehe!")