Írnátok olyan animéket, ahol a főszereplő folyton nevet és azt mutatja, hogy minden rendben van, de közben össze van törve?

Kurosaki Ichigo

Naruto

Nagisa Shiota

Ishigami Senku

Ran Mori

Zankyou no Terror: a két terrorista srác egyike folyton mosolyog, közben zaklatott lelkű, akárcsak a komoly társa.

Gakkou Gurashi: az egyik lány megzakkant a posztapokaliptikus világban, és azt képzeli, h még életben van a tanárnője, vidáman iskolásat átszik, a nem létező tanárnénivel beszélget.

Higurashi no naku koro ni: az első két évad összefügg, a KAI a második; főleg az első évadban játssza meg magát több lány is, hogy "jujdejólérzikmagukat", aztán mégis gyakran kibújik a szög a zsákból. Eléggé zaklatott és kissé elvont, véres anime.

Talán az Ao Haru Ride -ben a srác ilyesmi alkat, mosolyog, közben lelkileg nincs jól.

Orange: ebben a srác szomorú, de már régen láttam, nem emlékszem, mennyire leplezi.

Gokusen: egy matektanárnőről szól, aki titokban yakuza vezér(! női mivolta ellenére). Kamaszfiúkat oktat, akiknek egy része játssza az agyát, jellegzetesen kamaszosan: "jah, mi bajom volna, hehe :) tük jól vagyok. :)", közben meg némelyikük szenved attól, hogy még kialakulatlan a jelleme, keresi önmagát, de még nem találja.

Beastars 1 és 2.: a nyuszilány jellegzetesen jó képet vág mindenhez, pedig folyton vívódik (állatszereplős lélektani dráma).

Bizonyos értelemben az Elfen Lied: Nyuu nevű szereplőjére is jellemző, bár ő többszörös személyiségzavarban szenved, tehát amikor ebben az énjében vigyorog, nincs tudatában a szenvedő másik énjének.

Kojikan: a 8 éves kislány szerelmes a tanárbácsiba, idővel fény derül a drámai családi hátterére, és hogy vidám próbál lenni, pedig még nem dolgozta fel a traumáit.

Popotan: csak nőnemű tagokból álló család utazik időben és téreben, részről részre. Slice of life alapjában, a scifi időutazástól eltekintve. Állandóan szomorúak, mert az időugrás által folyton kénytelenek megválni addigi barátaiktől. Olykor jó képet vágnak hozzá, aztán idővel mégis elsírják magukat.

Shoujo Shuumatsu no Ryokou: az eygik lány komolyabb, a másik meg bohókás, vidám, közben mindkettő szenved a kihalt világtól. A rötyögő csajszi kissé meggondolatlan is, amolyan "úgyismindegy, mind meghalunk" hangulatban szokott lenni, és szereti olykor énekelni a "Zetsubou" dalocskát VIDÁMAN, amelynek a szövege csak ebből a szóból áll. (Zetsubou = kétségbeesés.)