Melyek azok amiket a többség imád, de ti utáltok?

7-es vagyok. Yuri on Ice-t én is utálom. Nem értem, mások mit imádnak benne. Egy abszolút felejthető anime egy rakás irritáló karakterrel. Ja, a Nana dettó ilyen. Most szenvedtem végig, de ennyi életképtelen karaktert egy rakáson még nem láttam.

Na, akkor a végső listám:

Nana

Elfen Lied

Yuri on Ice

Naruto

Bleach

Vampire Knight

Ouran Koukou Host Club

Excel Saga

FLCL

+ hentai, ecchi és hárem animék. Remélem, semmit sem hagytam most már ki

Akame ga Kill

Aldnoah.Zero

Angel Beats

Another

Bleack

Boku Dake ga Inai Machi

Btooom!

Byousoku 5 centimeters

Charlotte

Clannad

Darling in the Franxx

Date Alive

Deadman Wonderland

Dungeon ni Deai wo Motomeru no wa Machigatteiru Darou ka

Elfen Lied

Goblin Slayer

Grisaia no Kajitsu

Hai to Gensou no Grimgar

Kakegurui

Katekyo Hitman Reborn

Kaze no Stigma

Kuroshitsuji

Kuzu no Honkai

Mahouka Koukou no REttousei

Mirai Nikki

Mondaiji-tachi ga Isekai kara Kuru sou desu yo

Naruto

Nisekoi

Overlord

Owari no Seraph

Plastic Memories

Re:Zero kara Hajimeru isekai Seikatsu

Rokka no Yuusha

Rokudenashi Majutus Koushi to Akashic Records

Shakugan no Shana

Shigatsu wa Kimi no Uso

Shingeki no Kyojin

Tokyo Ghoul

Zankyou no Terror

12-es vagyok. Azt hiszem, ez az utolsó alkalom, hogy egy "ki mit szeret/utál" jellegű kérdésre válaszoltam, mivel az idelátogatók jelentős része - úgy fest - nem képes elfogadni a tényt, hogy az ízlés nem univerzális, kőbevésett szabály, hanem teljesen egyénfüggő.

Nem értem ezt az agresszív lepontozást, tekintetbe véve, hogy nem szóltam le egyik felsorolt animét sem, nem törekedtem arra, hogy a rajongókat megbántsam, sőt, kiemeltem, hogy az utálatom valószínűleg abból fakad, hogy mások túlzó rajongása, ajánlása miatt a kelleténél többet vártam az adott sorozattól.

Vagy netán elégedetlenek lennének az általam felsoroltakkal? Fejtsem ki bővebben, miért NEM SZERETEM az adott animéket? Hát jó, csapjunk a lovak közé...

Elfen Lied - még 2006-ban láttam (igen, ilyen öreg vagyok), de már akkor sem, zsenge animésként sem győzött meg a sokszor céltalan erőszakosságával és meztelenkedéseivel. Ha ilyen jellegű kíméletlen, zsigeri alanyra vágyom vagy a mangaverziót olvasom ebből, vagy a Claymore-t, esetleg Berserket néztem.

Rozen Maiden - a (porcelán)babák szépek voltak. Az op/ed ütős. Nagyjából ennyiben ki is merül nálam a pozitívumok sora. A sorozat végig elhiteti a nézővel, több évadon keresztül sulykolja belénk, hogy hú itt valami bazinagy összeesküvés van a háttérben, meg hogy milyen komplex fantázia világot találtak ki a készítők... aha, max egy, a főszereplő sráchoz hasonló nyomoronc lidérces álmaiban.

Koutetsujou Kabaneri - repetitív, és elég durván, nemhogy az utolsó epizódokra sem sikerült összekapnia magát a sztorinak, de még a mozifilmben sem volt képes megfelelően kibontakozni. Plusz rendkívül zavarnak az olyan főhősök, akik csupán az elszenvedett sérelmeik által tudnak (jelen esetben csak próbálkoznak) szimpatizálni a nézőkkel.

Arte - az a bajom, hogy hiába a hangulatos, reneszánszkori itáliai környezet, ha ebben a környezetben csupa japán karaktert láttam. Hiába a kosztüm, a karakterek gesztusai, mozdulatai a japán emberek mozgását imitálja. európai ember a 15-16. században NEM hajlongott (legalább is nem így) ha bocsánatot kért, és nem legyezett a kézfejével (legalább is nem így) ha el akarta hessegetni a túlzó bókokat. Plusz egy európai festő/szobrász, mégha egy bunkó fráter is, egész biztosan Nem nézte volna végig, amint egy kislány 10 bazinehéz zsákot elhord (hiába próbatétel, az első, max a második körnél besegített volna, mert a történelmi Európában LOVAGOK voltak). Ez mondjuk sok anime által elkövetett hiba, de léteznek pozitív példák is, szóval egy kis utánajárással éppenséggel jóvá is tehették volna ezt a sorozatot.

Yojou Senki - messze nem elég számomra egy cuki külsőbe bujtatott vérgőzös kiscsajt látok, mint yandere karaktert. Ripacs volt, értelmetlen, a kitalált világból túl keveset mutatott. A Higurashi yandere karakterei kenyérre kenik a Yojou Senkit.

Violet Evergarden - Sztori: hatásvadász, már az alapfelállásban is durva ellentmondások fedezhetőek fel (értem én, hogy a gépírónők nem csak másoltak, hanem kreatív írást is alkalmaztak, de jelen sorozatban csak az utóbbira látunk példát, amit enyhén szólva túlzásnak éreztem). Meg a tény, hogy ennyire a nézők érzelmeire próbáltak hatni, hatásosabb lett volna másmilyen irányba elvinni a fő történetszálat, vagy legalább is más-más pontokra helyezni a hangsúlyt. (pl. miután Violet szocializálódása megkezdődött és képessé vált érezni a szívével, hogyhogy nem ütközött konfliktusba önmagával, mikor újra fegyvert ragadott? ezek szerint az eltanult érzések ilyen szinten felszínesek voltak, hogy simán félretette őket, mint nagymama a befőttesüveget?) Képi világ: szemrák! Durván túltolták a szűrők használatát!

Evangelion - sokszor megkapom a környezetemtől is, hogy azért nem tetszett, mert nem láttam mélyen a történet mögé. Könnyű a mélységre fogni az igénytelenül összecsapott, irritálóan ismétlődő és meditatív képkockák meglétét, a sztori értelmetlenségét, a tenyérben landolt ondót... Ennyi erővel akinek nem tetszik a Szodoma 120 napja, az nem tud kellően a története mögé látni?

Kimi no na wa - első alkalommal elment, mikor másodjára néztem, már rendkívül untam. Véleményem szerint egy igazán jó történetnek másodjára is oda kell tudnia vágni, egy film nem győz meg engem csupáncsak egyetlenegy nagy történetbeli csavarral. Mondjuk a grafika tetszett, de ez alap Shinkai Makotónál, viszont jelen története az én ízlésemnek már túlontúl rózsaszínre sikeredett.

Yuri on ice - cukormázba csavart jégkocka. Szép a kinézete, de egy csomó vágáshibát véltem felfedezni benne, ha lassítva néztem a jeleneteket. Azon a fiatal, orosz fiún kívül senkinél sem éreztem azt a jellemfejlődést, amit egy, a sportra is alapozó animétől elvártam volna. És nem, nem a BL miatt nem estek jól a látottak, csupáncsak egy, az Ai no kusabin, vagy a Zetsuain szocializálódott animenéző nem biztos, hogy meghatódik a két főhős románcán.

Bakemonogatari - Evangelionhoz hasonlóan alibimélységgel operáló, irritálóan sehova se haladó sztori, robotszerűen érzéketlen karakterekkel és földönkívüli dialektusokkal. Vagy a készítők túl sokat olvasták a Kopasz énekesnőt?

Ao Haru Ride - nem különösebben rossz, csupán tucattermék. A huszadik iskolai romantikus animétől már sokkal többet vár a néző. Untam és szörnyen lassan haladtam vele, a karakterfejlődés is leülepedett az első pár epizód után.

Tegami Bachi - a 0. epizódkén feltüntetett OVA jóval többet nyújtott, mint a 26 részes sorozat. Tetszett a képi világa, a színkombinációk rendkívül egyedivé tették a látottakat, a történet viszont nem tudott lekötni. Egy ennyire epizodikus jellegű animének tudnia kellene epizódról epizódra megújulnia, újszerű ingerekkel kecsegtetnie, amit véleményem szerint nem kaptam meg a sorozattól.

Darker than Black - hasonló hibákkal küzd, mint a mai "YA" könyvek és filmek. Az alapötlet és/vagy felépített világ érdekes, amihez a sztori nem tud kellőképpen felnőni. Túl sok titokzatossággal operál, választ alig kaptam, és a hangulatosnak szánt jeleneteket inkább untam. A karaktereket pedig szinte egytől-egyig utáltam.

Romeo x Juliet - a lábujjáig sem ér fel a Monte Cristo grófjának animeverziójával, pedig mindkét sorozat ugyanazon ötleten alapszik. Nem az újszerű tálalással és fantasy világával akadt bajom, hanem attól hogy egyáltalán nem leltem fel benne Shakespeare hangját, szinte tudatosan távolodtak el a készítők a lehető legmesszebb az alapműtől, viszont ennyi erővel már igazán előállhattak volna egy origin sztorival is. Az első 4 rész, illetve az utolsó kettő tudott lekötni.

Witch Hunter Robin - jó a zene és a képi világ. A sztori 3 rész után kifullad, hiába áltattak azzal, hogy majd a 13. után beindulnak a dolgok. Egy helyben toporgó, depisnek szánt sorozat, a főhősnő mint kb. Nyilas Misi, akivel az olvasók 50%-a képes csak szimpatizálni, míg a maradék 50% legszívesebben seggbe rúgná.

Wolf's rain - a feléig nagyjából élveztem, utána már érezhetővé vált számomra, hogy a történet sehova sem fog kifutni, filleres, indokolatlan ismétlő részekkel ütötte el a játékidőt, ráadásul a befejezésével sem nyűgözött le, még ha a ZEN szűrőjén keresztül néztem is. Csak farkasokkal nem lehet nekem eladni egy sorozatot.

Shounen Onmyouji - nagyon jó a zene, és vannak szerethető karakterei. De untam a monotonitását, a tényt, hogy bár minden epizódban új ellenfelekkel küzdenem meg, addig a cselekmény lényegében egy palota falai közé szorul. Az ismétlődő szituáció ismétlődő helyszínnel nem túl szerencsém kombináció.

Shingetsutan Tsukihime - az utolsó része enyhén meghatott. Ezt leszámítva az univerzumán belül a leggyengébb láncszem.

Kuroshitsuji - nagyon akartam szeretni, de nem ment. Az első feléig élveztem a karakterek kalandjait, a viktoriánus-kori környezetet, a be-behozott történelmi személyeket. Sajnos a sztorihoz, véleményem szerint, egyáltalán nem illett az a világvége hangulat, amit végül kihoztak belőle. Plusz a bishounenek sem tudtak velenni a lábamról.

+1 mely menet közben jutott az eszembe:

Sword art online - az 1. és 13. része tetszett, volt hangulata, átéreztem a karakterek rettegését. Sajnos a többi epizód annyira átcsapott slice of life-ba, hogy egyáltalán nem tudtam komolyan venni. Ugyanez a túlontúl rózsaszín befejezésre is igaz (nem hiszem el, hogy akinek már volt halál közeli élménye a Balatonban, az majd mentőöv nélkül fog lubickolni a Csendes-óceán közepén). Számomra komolyanvehetetlen volt.

Utólag pedig szeretném még egyszer kihangsúlyozni: a leírtak az én személyes véleményem. Attól, hogy nekem nem nyerték el tetszésemet az említett animék, attól még elfogadom a tényt, hogy mások számára ezek valamelyike az etalon. Nem akartam senkit sem megsérteni, sem elrontani az estéjét. Megértéseteket előre is köszönöm!

Minden jót!

Mirai Nikki: ebben az animében Yuno karaktere a legfontosabb elem, ha őt kedveled imádni fogod az egészet, ha nem akkor utálni.

Wolf's Rain: a korábbi válaszolóhoz hasonló élményem volt vele. Életem gyik legbizarrabb élménye volt amikor az utolsó rész alatt néztem a kommenteket indavideón és csomóan azt írták hogy a kedvenc animélyük volt.

Monster: Azt hittem hogy csak 12 részes lesz és le tudom maratonozni egyben.... Mire mind a 74 részt végignéztem utáltam magam és az animét is...

Bármilyen ''új'' shounen anime: nem utálom a műfajt, sőt a mai napig Bleach és Naruto fannak tartom magam, de így 20 fölött már egy egy újabb shounen nem tud úgy megfogni mint régen, az utóbbi években minden shounen-t amibe belekezdtem (Boruto, Nanatsu no Taizai, Kimetsu no Yaiba, Boku no Hero Academia, Enen no Shoubatai stb) dobtam menet közben, a Onepunch-man volt az egyetlen kivétel.