Miért van ez így az animékben?

Ez egy nagyon nagy valós társadalmi probléma Japánban. Van külön szavuk rá: ijime.

Ha tudsz angolul:

[link]

2-es vagyok. Japánban, sőt más ázsiai országokban sem divat kibeszélni a problémáidat. Hiszen azzal másoknak is csak gondot okozol, mert nem illesz be a közösségbe. Pszichológushoz járni meg egyenesen szégyenletes dolog arrafelé. Ezért fordul sok bántalmazott diák az öngyilkossághoz. Vagy pedig ők maguk kezdenek bántani másokat, hogy így vezessék le a felgyülemlett feszültséget.

Ráadásul ezekben az országokban, mivel a közösségi szellemet nagyon belenevelik a gyerekekbe, a bántalmazás is közösségi szinten működik. Még az sem tesz semmit, aki esetleg nem bántalmazza az adott diákot/munkatársat, hiszen ha megtenné, ő lenne a következő célpont. És ugyebár senki sem akar célpont lenni. Így inkább úgy tesznek, mintha mi sem történne. Mindenki alkalmi vakot és süketet játszik.

2-es vagyok. Hidd el, Dél-Koreában pl. ez sokkal rosszabb. Ott ugyanis annyira nagy a nyomás a diákokban, hogy alig alszanak napi 2-3 órát. Mivel azt hiszik, hogy akkor nem jutnak be egy jó egyetemre. Éjjel-nappal tanulnak, a szülők meg boldogan asszisztálnak, hogy a gyerek még többet tanuljon, akár hétvégén is. Plusz Japánban, de főleg Kínában azt sújkolja sok szülő a gyereke fejébe, hogy az iskolában csak vetélytársak vannak, akik el akarják venni a helyüket egy jó iskolában, így nem szabad barátkozni. Hiszen a barátkozás, vagy a szórakozás a tanulástól veszi el az időt, ami miatt az adott csemete esetleg behozhatatlan hátrányt halmoz fel. Ez főleg a felső-középiskolásokkal fordul elő, akik már ugye az egyetemre készülnek.

Sajnos ezek nem egy anime/manga/film, vagy sorozat alapjául szolgálnak. Ehhez jön hozzá az ijime, ami miatt rengeteg diák lesz öngyilkos. Vagy amiatt végeznek magukkal, mert nem teljesítettek jól egy vizsgán, nem jutottak be a kívánt iskolába, így csalódást okoztak a szüleiknek. Bár az ijime okozhat "csak" iskolaelhagyást és begubózást otthon, ami miatt ugye a szülő szégyenkezik, hogy ilyen hasznavehetetlen gyereke van.

Pont ilyesmiről szól a Vitamin, vagy a Life c. manga is. Utóbbiból készült egy live-action sorozat is, és nem éppen vidám, bár mindkettő végül happy enddel zárul. Mindkét manga fenn van magyarul Animeaddicts-on. Érdemes elolvasni őket. A Life ráadásul valós eseményekből táplálkozik, mert a mangakáját diákkorában bántalmazták az osztálytársai.

Most lehet lepontoztok, de szerintem a világon mindenhol ez van. Ha a gyerek nem tud a sarkára állni, és leverni a köcsögöket(mint az ügyetlen fazekas), akkor nem tudnak vele mit csinálni. A kötekedős hülyegyerek vagy apuci szeme fénye, és nem hiszik el róla, hogy bármi rosszat tett, vagy lesz@rják alapjáraton, és ezért olyan, amilyen. Ha a szülő bemegy elbeszélgetni a másik gyerekével, azzal kb. csak ront a helyzeten(személyes tapasztalat, és pont ezért kértem anyát, hogy ne menjen be, de hallgatott rám? -_-), tehát az sem megoldás. Szóval általában 4 megoldás létezhet:

1. A bullied gyerek megembereli magát, és lerendezi egyedül.

2. Átmegy másik iskolába, hátha jobb lesz.

3. Megvárja, míg odáig fajul a dolog, hogy a kötekedős egyéneket kirúgják.

4. Meghúzza magát, és kibírja.

Japánban egyébként érdekesen mennek a dolgok. Van egy olyan "fegyver"(bocs, a neve most nem ugrik be), ami a problémás egyének leszorítására szolgál. Persze nem minden iskolában alkalmazzák. Illetve az iskola kb. mindenbe belepofázik, hogy mikor és hol dolgozol iskola mellett, stb. Szóval próbálják valamelyest féken tartani a dolgokat, de nyilván nem mindig sikerül. Ilyen téren szerintem nem Japán a legrosszabb hely a világon. :)

Egyébként az is tapasztalat, hogy a szülők ritkán bíznak a saját gyerekük elmondásában. "Biztos nem te kezdted?" és a hasonlók. Tehát a hibát sem mindig a gyerekekben vagy általánosítva a társadalomban kell keresni, hanem egy-egy emberben, ami országtól független.

6-os, azért ne feledd el, hogy az ázsiai országokban (nemcsak Japánban, de Dél-Koreában, Kínában, stb.) azt nevelik pici kortól a gyerekekbe, hogy a közösség a minden. Tehát ha bármi gond van veled (lassabb vagy, rosszabbul tanulsz, nem vagy olyan jó valamiben), azzal a közösségnek ártasz. Ott egy bullying során hiába akarod magad megvédeni, mert egyedül vagy. És nemcsak az iskolában történik ilyesmi, de rengeteg a munkahelyi zaklatás, családi erőszak is, amikről szintén nem illik beszélni. Hiszen ha kibeszéled a problémád, akkor azzal megint csak másoknak okozol gondot. Ezért van annyi iskolaelhagyó, hikkikimori, öngyilkos ezekben az országokban. Nem Japán a legrosszabb ezen a téren a világon. Én inkább Dél-Koreát mondanám. Nézd meg mi folyik pl. a kpop-idoloknál, akiket konkrétan élni nem hagynak. Nem csoda, hogy az utóbbi években annyi dél-koreai híresség lett öngyilkos. Zaklatják őket online-offline, a rajongók követik őket, volt, akit egy rajongója próbált megmérgezni, volt, akit rajongók raboltak el, betörnek az otthonukba és még sorolhatnám. Plusz napi 18-20 órákat dolgoznak, pihenni nincs idejük és persze elvárják, hogy állandóan kedvesek legyenek, mosolyogjanak, tökéletesen nézzenek ki. Embertelen!

Japánban pont az iskolák nem csinálnak semmit. Megteszi a Szülői munkaközösség, alias PTA, akiknek elég sok joguk van. Csak ugye mindenki tagad, és hivatalosan nincs is iskolán belüli erőszak. Sem ott, sem más ázsiai országokban.

A bántalmazott egyén meg tényleg nem tehet sokat:

1. Másik suliba megy, ahol vagy jobb lesz neki, vagy nem.

2. Bezárkózik otthon, ezzel problmát okozva a családjának, akik sokszor le is tagadják, hogy a gyerekük hikkikimori lett

3. Öngyilkos lesz, ami a leggyakoribb

A meghúzza magát és kibírja nem működik ilyen esetekben, mert minél kiszolgáltatottabb valaki, annál jobban fogják bántalmazni, mert "úgysem mer visszavágni, hiszen gyáva." Azért ne keverjük azzal, hogy nálunk mi van, ahol a szülő az első nyikkanás után beroncsol az iskolába és megveri a tanárt, mert az ő "angyalkája" nem csinált semmit. Vagy de, csak a szülő vakon hisz a gyereknek.