Animékben miért ritka az ölelkezés?

Kulturális különbség.

Most hirtelen ez a cikk jutott eszembe:

[link]

Különösen ez a rész:

"A telefonálás mellett érdekes volt számomra, hogy itt a párok milyen közel vannak egymáshoz, például mikor együtt sétálnak fogják egymás kezét. Nálunk ez nem megszokott, a japán emberek kicsit szégyenlősek. Talán a fiatalok körében még lehetséges, de a házastársak már nem csinálják. Japánban úgy tartjuk, hogy a házasság után anya és apa lesz a feleségből és a férjből, nem párként tekintünk rájuk. Nekem viszont jobban tetszik a magyar szokás, nagyon aranyos, mikor az idős házastársak még mindig fogják egymás kezét."

Amúgy most elgondolkodtam, mert úgy érzem, hogy az újabb műveknél már más a helyzet, az utóbbi pár évben egyre hangsúlyozottabb lett a nyugati kultúra hatása az animékre is (pl. Netflix), de most nem tudom, hogy tényleg olyan, mintha közvetlenebbek lennének a karakterek, vagy azért van, mert már 7 éve aktívan animézek (ami lefedi a teljes tinédzserkoromat), és megszoktam a kulturális különbségeket, így nem tűnik fel nekem, hogy nyugati szemmel máshogy viselkednek :'D

Még mindig #2 vagyok, ez is eszembe jutott:

Volt egy kísérlet a különböző kultúrák érzelemkifejezésével kapcsolatban. Amerikai és japán egyetemistáknak különböző videókat mutattak, amik elég undorítóak, ijesztőek voltak. Kétféle helyzet volt: az egyiknél nem tudták, hogy megfigyelik őket (detektívtükör), a másiknál pedig a szobában volt egy "magas rangú" személy is (vizsgálatvezető, tanár, professzor). Amikor nem tudtak a megfigyelésről, a japán és az amerikai hallgatók egyformán kifejezték érzéseiket, amikor bent volt a professzor, az amerikaiaknál nem volt változás, a japánok viszont "maszkolták" a valódi érzéseiket, és helyette mosolyogtak, mert náluk udvariatlanságnak számít, ha kifejezik a negatív érzéseiket.