Utálom azt, hogy leszbikus vagyok. Mit kezdhetnék ezzel?

Na már most a leírtak eléggé ambivalens érzésekről árulkodnak; tedd fel magadban a kérdést, biztosan élvezted nővel? Ha furcsának találod, akkor miért? Illetve gondolkodj el azon, hogy nem-e lehetséges hogy azzal a férfival pocsék volt, de ez nem igaz a férfiakra úgy általában.

Én egyébként leszbikus vagyok, régebben férfival is érdekelt hogy milyen, de rájöttem pár próbálkozás után, hogy nem túl érdekfeszítő számomra, nővel viszont csodás volt :)

Kedves Kérdező!

Tudod... létezik olyan elgondolás (is), hogy miért is nem képes a Nő a Férfival... időnként, helyenként... hogy úgy mondjam, dűlőre jutni.

A válasz egyszerű: - Mert NEM ugyanazt akarnak... Ugyanis a Nő Férfit akar, míg a Férfi meg Nőt.

Na most ez a paradox helyzet a leszbikusok (és melegek) esetében NEM áll fenn. Hát ez ugye érthető. Azonban... az élet rendje, s pont az a lehetőség, hogy bármely élőlény, mint 'faj' fennmaradhasson... annak épp ez a paradox állapot (Nő&Ffi=1) az előfeltétele. Azaz a Nő és Férfi (jó esetben) KIEGÉSZÍTI egymást. Mondom jó esetben. Viszont a probléma (ami megoldandó és NEM elkerülendő) az szok lenni, hogy Nő és Ffi ritkán képes úgy összetalálkozni, hogy az érdeklődési körük, mentalitásuk,

az "egy húron pendülésük" nagyjából azonos legyen. Mert hogy ez lenne a JÓ kapcsolat előfeltétele.

Nő és Nő sokkalta hamarább találhatja meg egymást... hisz mindenik alapvetően a jobb agy-féltekéjével, tehát érzelmi hangoltsága alapján gondolkodik. Vagyis érez inkább.

Ami azt is jelenti, hogy ebben a pénzközpontú kizsákmányoló világban megtalálni Nőnek azt a Férfit, aki leginkább hozzá passzol... nagyon nem könnyű. Ez világos. Mert a pali az racionális, tehát egzisztenciát, sok pénzt, házat, autót, vagyontárgyat, vagyis tárgyak birtoklásából származó ÉLMÉNYEKET akar... míg a Nő meg elismerést, szeretetet, kedvességet, simogatást, tehát mentális ÉLMÉNYEKET akar, ami a lelkét táplálja. E kettő persze hogy nem fedi egymást. Ég és Föld a különbség. Az értékrend más és más.

A megoldás?

Az arany középút... mindenből legyen, de NE túl sok, hanem annyi, ami elegendő.

Azonban az olyan Férfi, aki ebben megfelelő a Nő számára... hát azt bizony keresni kell! Nem pedig rábukni az első szép szavakkal (virággal, gyűrűvel) csábító hapsira... majd amikor a szeretet megnyilvánulásai következnének, ami a léleké... (s nem a szexé, ami a test igénye), akkor derül ki, hogy abban közel nulla az illető. És kész a csalódás. Aztán, ha ez sorozatban ismétlődik... (mert a karmája viszi bele, újra-ismétli), na onnantól jön a megcsömörlés... az undor, és akkor mentőövnek látja a Nő egy másik Nő társaságát. És ez lehet totál kölcsönös is. De... mondom, hosszú távon nem egészséges. (Egymás mentőövének lenni... kissé mókás, kissé nem felnőttes)

Szóval... KERESNI KELL! (Ismerkedni!) Keresni és nem sóvárogni, kipróbálni, majd dobni, mert háááát... EZ SEM AZ IGAZI!

Tökéletesen hozzád illő hapsi NEM létezik. De léteznek a hozzád sok mindenben hasonlító férfiak. Na, azok társaságát keresd! Akikkel kötetlenül és őszintén el vagy képes beszélgetni. Bármiről... És, ha nem épp Alain Delon külsővel rendelkezik, s nem egy milliárdos csemetéje az illető... hát akkor ez van.

Abból induljál ki, hogy Te magad sem lehetsz tökéletes. De... nem is kell annak lenni! Csak HITELES legyél, ez a fontos. Ami csak annyit jelent, hogy amit gondolsz, azt is mondd ki a szádon (őszinteség), s amit kimondtál a szádon, azt is cselekedd!

Más szavakkal: "- Ne prédikálj vizet, miközben bort iszol!" -

S ugyanezt várd el attól is, akivel épp ismerkedésben, kapcsolatban vagy. Hogy Nő, vagy Férfi az illető, ez most e tekintetben irreleváns. Ennyi.

AZ ERŐ legyen Veled!

ui: De vigyázz! Ha Te nem vagy vele őszinte... Őtőle sem kérheted számon, hogy Ő miért nem az! Csak annyit várj el bárki mástól, amire Te magad is képes vagy.