Most akkor minek számítok?

Ott kezdeném, hogy felnőtt nő vagyok, aki (mindeddig) tökéletesen tisztában volt az orientációjával. Vagyis azzal, hogy leszbikus vagyok.

Csak és kizárólag nőkkel volt eddig kapcsolatom, hosszú és sikeres, vagy éppen alkalmi, tehát volt minden. Sosem vonzódtam férfiakhoz, sem testileg, sem lelkileg, sehogyan.

Most szingli vagyok. Tudni kell rólam, hogy elég "különc" vagyok az élet minden területén, nehéz engem megérteni és megértetni magam, ha kicsit beképzelten akarnék fogalmazni, azt mondanám, hogy amolyan művészlélek vagyok. Ezért találok nehezen párra, mert csak a rokonlelkekkel tudok hosszútávon jól kijönni.

És most megismertem egy embert, egy férfit, aki pontosan ugyanolyan elvont, kifürkészhetetlen figura, mint én és valahogy elkezdett érdekelni. Nem testileg, hanem nagyon szoros barátság alakult ki köztünk, lelkiekről van szó. De valahogy a lelki közelség mintha külsőre is vonzóvá tette volna számomra. Most fordult elő velem ilyen először.

A dologból sosem lesz semmi, mivel ő meg meleg (érdekes fordulat a sorstól...), de felvetődött bennem a kérdés, hogy akkor talán mindkét nemhez vonzódom? Annyira elképzelhetetlennek tartom még most is, hogy férfiak egyáltalán felkeltsék az érdeklődésem. Teljesen természetellenes számomra.

Viszont bármennyire is elkezdett vonzani a külseje is, azt sehogy nem tudnám elképzelni, hogy lefeküdjek vele. Semmilyen férfival, még vele sem. Tehát akkor mégsem vonzódok mindkét nemhez, vagy igen? Nagyon összezavar ez a helyzet. (Azt hozzátenném, hogy bár ő meleg, abszolút nem feminin, sőt, nagyon is férfias külseje van.)

Bár a kérdés a melegsége miatt teljesen elméleti síkú, azért zavar a dolog, hogy akkor most mi is vagyok.:D Vagy egyszerűen csak hagyjam ezt a "minek-nevezzem-magam" dolgot és bekategorizálás helyett csak éljem meg a dolgokat? Fene tudja...