Párkapcsolat szerelem nélkül, csak szeretettel?

Létezni létezik, de teljesen felesleges valakire éveket pazarolni az idődből, életedből, kapcsolati téren, ha nem vagy belé szerelmes. Tartósnak rajtatok áll, hogy mennyire lehet tartós, ha nektek így jó (mindkét félnek) akkor megbeszélés alapon akár évekig is.

Kialakulni ugyan később kialakulhatna belőle szerelem, de ennek nagyon kevés az esélye, mert ezt nem lehet erőltetni és ha nincs meg a kezdeti pillangó érzés a gyomorban akkor valószínűleg nem is lesz.

Nálam bejött. Na nem volt számomra sosem közömbös a párom. Persze nagyon tetszett, meg bejött, de nem annyira éreztem a szikrát, izgalmat oersze igen, de nem volt meg az a kis plusz.

Viszont egy- másfél év után teljesen belehabarodtam. Mint egy kisiskolás lány! ;) szóval van azért ilyen is. :)

Előbb-utóbb úgyis szeretet lesz a szerelemből, szóval én azt mondanám, hogy tökmindegy. Inkább az a fontos, hogy az a szeretet tényleg szeretet legyen, azaz egy nagyon erős, mély kötelék, aminek hála állandóan egymás érdekeit tartjátok szem előtt, és ne csak valami szimpátia/kedvelés, amit bármelyik random haverja/kedves ismerőse iránt érez az ember.

Végső soron az számít, hogy tudd, tartozol valakihez, aki törődik veled és elfogad olyannak, amilyen vagy, mindenestül.

Ezen kattogok én is egy ideje.

Szerintem is létezik ilyen,a szerelem előbb-utóbb átalakul szeretetté.

A szerelem egy elsöprő szenvedély amely mint tudjuk sokmindenre képes.Szertnék szerelmes lenni a páromba ha már együtt vagyunk,tudom át fog alakulni szeretetté ,de akkor is szeretném érezni.Ennek ellenére mindig úgy jöttem össze lányokkal ,hogy nem voltam szerelmes,csak idővel.Ők már rég azok voltak ,de sajnos én nem.A legrövidebb idő másfél hónap volt a leghosszabb 4 hónap.Igen szeretetre is épülhet erős jól működő kapcsolat.Idővel bele lehet szeretni a másikba.

L/L