Akik (még) nem vallották be a szüleiknek a leszbikusságukat, hogy kerülik ki a "pasikkal" kapcsolatos kérdéseket?

Nekem kicsit szerencsém is van ezzel. Anyám úgy fogja fel, hogy a párkapcsolat az mindenképpen ront a tanulmányain valakinek, így igazából isteni szerencsének tekinti, hogy nincsen pasim és a dolognak külön örül, így nem izgatja. Apa nem él. A gond nagymamámmal van. Neki 10 éves korom óta mániája, hogy nincsen pasim. Ha találkozok vele, akkor az első 10 kérdésében biztos benne van, hogy tetszik-e valaki/van-e pasim, férjhez kéne mennem. Nála a beszélgetés elterelését szoktam használni manapság, kisebb koromban meg apró füllentéseket, pl. van valaki, de nem is ismerem, nem lesz belőle semmi. Vagy xy, de neki van barátnője, ilyenek. De utóbbiról leszoktam, mert így is undorodom magamtól, akkora hazugsághálózatot építettem ki magam köré, meg szerencsére azóta felnőttebb lettem annyival, hogy jobban tudok irányítani egy beszélgetést. Mondjuk nehéz, ha nem akar a család leszállni a témáról. Talán azt kéne nekik mondanod, hogy majd, ha bárki lesz, aki komolyabban érdekel, akkor beszélsz nekik róla, de így csak össze-vissza fecsegés lenne, aminek nem látod értelmét. Nem tudom, talán megnyugtatnád őket ezzel és leállnának.

Egyébként ilyesmit akkor szoktak csinálni a családok, mikor tudat alatt bizonytalanok abban, hogy mi a helyzet a gyerekükkel és akarnak valamiféle megerősítést, hogy "minden rendben vele". Azért hazudni ne hazudj pasit vagy olyan dolgot, aminek teljesen az ellenkezője áll fenn, mert hosszú távon nem vezet jóra.

Egyébként ez még a könnyebbik eset. Azt már nehezebb titkolni, hogy a legjobb barátnőd valójában a párod. Vagy teljesen eltitkolni, hogy van valaki az életedben, akivel sok időt töltesz. Igen nálam jelenleg ez a helyzet. Nem tudom mennyire elfogadóak, azt te látod, hogy milyenek. Az szerintem is jó ötlet, hogy csak akkor bújsz elő, ha van komoly kapcsolat. Úgy hitelesebb. Viszont az első otthon nyílt kapcsolatot rendre tönkre szokták tenni a homofób szülők, erre is fel kell készülni. (Ismerőseim között ez általános tapasztalat.) A másik opció, hogy akkor mondod el, ha anyagilag és mindenhogy független vagy. Én ez utóbbi állásponton vagyok.

De nyilván minden család más, szóval mindenki magának tudja eldönteni, hogy melyik a legoptimálisabb döntés.

Ha úgy érzed, valamennyire képesek lennének elfogadni és nem bírod tovább a jelenlegi állapotokat, akkor mondd el, mi a szitu! De, ha ez nem így van, akkor muszáj kibírni a téma terelésekkel, még ha nehéz is.

Mondjuk még az jutott eszembe, hogy én azt is mondtam annó nagyinak, hogy hagyjon békén ezekkel a kérdésekkel, mert frusztrál vele és megértette, majd továbbléptünk. Azóta nem kérdez sűrűn ilyesmit. Talán ez is lehet egy megoldás.

Mindenesetre szurkolok neked!

21/L

Miután sosem beszéltem a kapcsolataimról, egy idő után a szüleim leálltak a kérdezősködéssel. Bár a család barátok, távolabbi rokonok mindig megkérdezik, hogy van-e barátom, amire én egy egyszerű "nem"-el válaszolok, ahogyan arra is, hogy tetszik-e valaki. Mert hát tényleg amúgy sem tetszik senki.

Ennyi. Nem tervezem őket soha beavatni ebbe, nem rájuk tartozik, akadjanak le róla. Egy-két másodpercnyi kellemetlenséget, amíg kimagyarázom magamat meg túlélem. :)

17/L/L

Szerintem nem kell elmondanod, amíg nincs komolyabb kapcsolatod. Nekem sikerült teljesen úgy beállítanom a helyzetet, mintha a barátnőm (akivel már több mint 1 éve együtt vagyunk és össze is költöztünk) csak egy barát lenne, és most már kicsit bánom hogy így alakult, mert nehéz elmondani. Sajnos nekem ilyen a családom, nem gondolkoznak olyasmin, hogy esetleg a saját nememhez vonzódok, ehelyett azt hiszik, hogy csak nehezen ismerkedek (ami igaz), ezért van csak egy "legjobb barátnőm", és ezért nincs még pasim. Alapvetően nem titkolom, hogy mindig együtt vagyunk, de kisebb füllentések már voltak, mert félek olyan dolgot elmondani, amiből konkrétan kiderül, hogy kapcsolatban vagyunk. Nem ajánlom, hogy te is ezt csináld, ha egyszer komoly kapcsolatod lesz szerintem próbáld őket folyamatosan bevezetni már az elejétől, mert így én elég stresszes helyzetbe kevertem magam.

20/L