Hogyan kezeljem ezt a dolgot? Ilyenkor mi a megfelelő reakció és mi a teendő?

Őőőő ne, ne keverd a szart, ahogy az egyes írja. Neked mondta el, megbízik benned. Ez az ő magánügye. Ha el akarja mondani másnak, majd el fogja.

Erről amúgy az jutott eszembe, hogy kiskamasz koromban nagyon nem érdekeltek a lányok (én fiú vagyok). Olyan szinten, hogy az osztálytársaim azzal piszkáltak, hogy biztos azért nem érdekelnek, mert meleg vagyok. Aztán másik suliba mentem és... szerelemből szerelembe estem:D Miért? Mert ott olyan lányok voltak, akik nagyonis érdekeltek.

Egy barátnőm hasonlóan járt, az már fiatal felnőtt korában volt (18-20). A környezetében lévő fiúk, férfiak egyszerűen nem érdekelték. De nem az, hogy "háát ő jó lenne, de ezt nem szeretem benne, vagy az nem tetszik rajta" hanem.. simán nem, úgy egyáltalán. Aztán bekerült egy olyan közegbe ahol höhöhőőődehogynem:D

Azt mondja a "lányod" hogy nem tudja elképzelni, hogy fiúval legyen kapcsolatban. Nem mondom, hogy ezért van, de előfordulhat, hogy nincs a környezetében olyan fiú, akivel tényleg el tudná képzelni.

Másrészről meg: és ha leszbikus? Nos, akkor fontos, hogy erősítsd benne a gondolatot: ne érezze magát szarul azért, mert ő más mint a többi. Nem kell rá büszkének lenni (hiszen a szexualitására senki ne legyen büszke, az elég.. értelmetlen), de ne szégyellje, legalább szűk körben.

Ha már elmondta neked, akkor már tényleg nem komolytalan, kósza gondolatról van szó.

Szóval erősítsd abban, hogy bízhat benned, és esetleg vesd fel, mi lenne, ha elmondaná az apjának is. Az anyjához ugye kevés közöd van, oda max az apja irányíthatja.

"ès magát hibáztatja az miatt, hogy nem a megszokott èletviteli formát választaná a kèsőbbiekben"

Na ezt a baromságot sürgősen írtsd ki a fejetekből. Ez nem "életviteli forma" baccameg, hanem szexuális irányultság. Kész, pont. Azért 2017-ben már nem egy akkora meglepő dolog, hogy valaki meleg.

Én a helyedben 3 dolgot tennék, kérdező:

1) megnyugtatnám, hogy nincs abban semmi, ha úgy érzi, csak a nőkhöz vonzódik. Tök őszintén, ez nem újdonság a világban, ettől még ugyanazokat az érzéseket táplálja egy nő iránt, ha szerelmes, mintha féfi párja lenne. Nem lesz ettől kevesebb ember, mint egy heteró. Az elején felkavaró, de máskülönben nem nagy szám ez a kérdés, mert (lásd a 2. pont)

2) a szexuális orientáció MAGÁNÜGY. Ezt tudatosítsd benne nagyon. Tehát ha úgy alakul az életben, hogy valóban leszbikus, nem pedig biszex, az kizárólag rá és a párjára tartozik meg akivel ezt Ő meg akarja még osztani. Ezzel arra célzok, hogy az ő dolga megosztani ezt a szüleivel, mikor alkalamsnak érzi, de amíg nicns komoly kapcsolata nővel, nem háborgatnám a témát. Majd kialakul, hiába görcsöl rajta, nem lesz okosabb.

3) 17 évesen nagyon fiatal még a felcímkézéshez, hogy ő most leszbikus vagy biszex vagy bármi. Tinédzser korban elég szélsőséges tud lenni az ember, valamilyen szinten egész biztos vonzódik a nőkhöz (és itt hangsúlyoznám, NINCS KÍVÁNCSI HETERÓ!!!! aki már próbálkozik a saját nemével és ilyen gondolatai vannak, az rég nem kíváncsi vagy heteró), de nem tudhatja, milyen embereket hoz még neki az élet.

Tényleg nehogy szólj senkinek sem róla! Ez neki teher, amit bizalmasan veled osztott meg, ha kiderül, hogy továbbadtad, akkor egy világ omlana össze benne!

Szerintem ne csinálj belőle nagy dolgot. Valószínűleg éretlen korabeli srácok vannak körülötte, azért nem vonzódik hozzájuk. Hogy bi lesz, vagy leszbikus, vagy ez csak kíváncsiság, azt majd az idő érleli meg.

Beszélgess vele sokat, hogy ez nem gáz, sokan vannak így, hogy vonzódnak a saját nemükhöz. És tudatosítsd benne, hogy ez az ő magánügye és senkinek semmi köze hozzá.

Hmm, hát nehéz ügy. Én is osztom az előzőek véleményét, miszerint, vagy ő mondja meg a szüleinek, vagy senki.

Én kicsit korábban döbbentem rá, hogy esetleg a nők is vonazanak. Nekem nem volt olyan, akinek elmondhattam volna, így maradt az online forma. Az akkori pride-ra regeltem fel, és beszélgettem sorstársakkal, filmeket nézegettem, eleinte nem kis bűntudattal és félelemmel. Majd ezek lassan segítettek úgymond feldolgozni az egészet. Aztán elkeveredtem egy-két buliba is, bár sajnos párkapcsolatom nem volt egyik nemmel sem, de ez egész más ok miatt.

Szerintem támogasd ahogy tudod, lelkileg, és nyudtasd meg, hogy nem defektes amiatt, amit érez. Szerintem javasolhatod neki, hogy ha nem is élőben, de online beszélgessen a témában, itt akár anonim mód is megteheti.

Másfelől, valóban olyan korban van, amikor semmi sem biztos még, szerintem próbálgassa a határait, persze a józan ész keretei között, akár úgy, hogy ezt veled megosztja, bár nem tudom mennyire vagy rá vevő. De szerintem kapcsolati téren nem más sem a hetero, sem a homo párkapcsolat, így azt te is látod, ha nagy hülyeséget csinál :).

Szerintem ez egy nagyon jó dolog, hogy képes volt megosztani veled (nekem eddig csak a húgommal sikerült a családból, pedig már 20 vagyok), szóval legyél büszke magadra és ne élj vissza a bizalmával, tehát ne mondd el senkinek, az ő dolga és magánügye, hogy kivel és mikor osztja ezt meg!

Az, hogy ilyenkor az ember bűntudatot érez, magát hibáztatja, bizonytalan... az teljesen normális. Egyébként az a tapasztalatom magamon és a leszbikus/meleg barátaimon, hogy 17 évesen azért nagyjából már tiszta, hogy az ember kihez vonzódik, kihez nem, csak elég hosszú folyamat, míg ezt bevallod magadnak. Először jön a hitegetés, hogy nem, nem, én csak kíváncsi vagyok, aztán kitalálod, hogy csak biszex vagy, menne ellenkező neművel is aztán, ha nem biszex vagy, akkor rájössz, hogy ez nem feltétlenül így van.

Szerintem az a legnehezebb korszak, amikor keresed, hogy akkor ki is vagy valójában. És még nagyobb lelki teher, ha nincsen senki, akinek erről beszélni tudsz és teljesen egyedül kell vele megküzdened. Jó, nyilván egyedül küzdesz meg akkor is, ha van kivel beszélned róla, de szerintem elég jó, ha van aki támogat. Meg nem utolsó szempont, hogy egy szerető körben van aki kirángat a depressziós időszakaidból. Sajnos ilyenkor még az elején az ember hajlamosabb a teljesen hétköznapi csalódásokat is a "saját mássága" számlájára írni.

Szerintem amit tenni tudsz, az az, hogy megpróbálod azt erősíteni, hogy ő ettől nem lesz se rosszabb, se kevesebb ember másoknál. És, hogy még bármi lehet, de az sem tragédia, ha úgy alakul, hogy valóban leszbikus. Fontos, hogy mondd neki, hogy te nem ítéled el és nem utálod vagy nem szereted kevésbé ettől. Nem tudom mennyire vagy biztos a férjedben, de ha tényleg 1000 százalék, hogy őt sem zavarná a dolog, akkor esetleg azt is mondhatod neki, hogy szerinted ebben az apukája is egyetértene veled. Az meg az ő dolga, hogy meg akar-e és mikor fog megnyílni a vér szerinti szüleinek is.

Viszont, ha a támogatásotokról biztosítjátok ,akkor fontos, hogy a későbbiekben ne mondjatok magatoknak ellent. Mert az elég furán jön ki, hogy persze elfogadjuk, hogy leszbikus vagy, csak ne hozd a házunkba a barátnődet vagy az utcán megtiltjátok, hogy megfogja a barátnője kezét. (Csak azért írtam ide, mert a baráti körömben előfordult már ilyen.)

Egyébként, meg szerintem bízd rá, hogy ezzel kapcsolatban mit akar megosztani veled. Szerintem, ha elmondta neked, annak biztos van oka és majd a jövőben ki is fog derülni. Szerintem biztos szóba fogja majd hozni, hogy az anyjával/apjával hányadán áll vagy tetszik neki valaki stb. Ezt meg a részedről szerintem úgy kéne kezelni, ahogy eddig leírtam/mintha heteró lenne. Attól még, hogy a párja lehet, hogy lány lesz, a szerelmek és a szerelmi csalódásai olyanok lesznek, mint egy bármilyen másik heteró tininek, szóval ugyanúgy is kell kezelni.

Hogy tini fellángolás vagy komolyabb felismerés, az majd idővel eldől. Ha beszélgetni szeretne, akkor meg állj készen erre. Mármint nem kell napokig készülni rá, csak ne rázd le takarításra stb.-re fogva, ha beszélni akar. Ennél többet szerintem egyelőre nem tudsz tenni.