Nálatok mi az a pont, amikor szerelmesek lesztek?

Nos..én nem tudom mit érzek :( Életemben egyszer voltam szerelmes, egy évvel ezelőtt. A szerelem kialudt, szeretetet talán egy csepp, ragaszkodás megmaradt (ami már elég beteges szerintem..). Akkor abból éreztem/tudtam, hogy szerelem, hogy ugye mindig rá gondoltam, találkozásunk előtt gyomorliftezés, kéz-láb remegés. Életemet is oda adtam volna érte. Aztán elég hamar átment ez ilyen szerelem-gyűlölet (se veled se nélküled) maszlagba. (Ez a "smárulunk, miközben a hátába szúrok egy kést" :D ) Lehet már ez sem volt túl normális, lehet mindkeften tehettünk erről, de mindegy nem is ez a lényeg. Itt mint átmenet, barátságból szerelem volt az elején. A mostaninál viszont a barátságot kizárnám. Szimpla szimpátia volt az elején, meg persze szexuális vonzódás (ez az első embernél is természetesen), illetve egyszer egy picinyke fellángolás, majd amikor eljött hozzám (kilóméterekre lakik tőlem) már az első randin lefeküdtünk. Amit igazából ő se, és én se tudtunk hova rakni. Fontos volt a szüzességem, de nem tudom, ez olyan természetesen jött, és talán az is közrejátszik, hogy nekem nem igazán az számít ha nővel fekszem le, hanem ha férfival (biszex vagyok). Természetes volt az is hogy sok pézt kiadtam arra hogy találkozhassunk (több napig voltunk egy apartmanban) és persze hogy mindent megvegyek neki, egy cseppnyi rossz érzés vagy megbánás nem volt bennem. Sőt, a kezeimet dördeltem amikor fenyegetve éreztem őt (hogyha akkor valaki belénk köt akkor a testi erőszaktól sem riadok vissza, pedig fizikailag ő van fölényben, nem én). Mintha már együtt járnánk, és ezt ő is érezte hogy ilyen volt, amikor itt tartózkodott nálam. Talán mert most élem ki azt, amit az előző beteljesületlen szerelemnél nem tudtam? Ez is felmerült bennem. De szerintem inkább szimplán szeretem, nem vagyok belé szerelmes, vagy a kettő között..de én már nem tudom, bonyolultak az érzések. Nincs pillangó, se remegés. Egyszerűen csak mindent meg szeretnék neki adni, vele akarok lenni, mert olyan természetes az egész, mellette önmagamat tudom adni, nem úgy, mint az előző delikvensnél.

Viszont pár napja nála is előjött ez a szeretet-gyűlölet szarság, habár már kezd enyhülni...De kezdem azt hinni képtelen vagyok normális emberi kapcsolatok kialakítására.

Bocsánat, hogy ilyen hosszúra sikeredett, lehet a tárgytól is eltértem néha, de ez most kikívánkozott belőlem :D és szerettem volna, ha teljesen megértitek.

Vélemény?