Hogyan mondjam el a legjobb barátnőmnek, hogy leszbikus vagyok?

2 éve jöttem rá, hogy leszbikus vagyok, de igazából mindig is bennem volt a "hajlam". Pl. gyerek koromban furán néztek rám, mert jobban szerettem az autókkal játszani meg babázni, és jobban szerettem fiús ruhákban lenni és az oviba is már puszilgattam a lányokat és inkább a fiúkkal játszottam. Általános iskolába lettem szerelmes először egy lányba, de azt nem tudtam kezelni, és valószínűleg rá is jött, mert még akkor eléggé "pici" voltam, és könnyebben kimutattam a dolgokat aztán össze is vesztünk pontosabban nem tudom miért, de elege lett belőlem. Aztán egyre többet filóztam ezen, hogy vajon mi lehet velem. Egyre többet néztem meg a lányokat a fiúkat meg aligha bár azt sose értettem, hogy egy fiú közelében mégis jobban zavarban vagyok mint egy lányéban. Minél nagyobb lettem, a szüleim szerintem már sejtették, hogy a lányok is tetszenek nekem. Apámnak elmondtam, nem verte nagy dobra, ő úgy szeret ahogy vagyok. Anyának még nem mondtam így konkrétan, de szerintem tudja még régebben rá is kérdezett csak akkor még nem mertem bevallani. Már nagyobb koromban beszélgettünk erről a meleg témáról, és azt mondta, ő akkor is szeretne, hogy ha meleg "lennék" de azért nem mondtam el :D Szóval a szüleim azért elfogadják ezt, és a közeli fiú barátaim is. A lány barátaimnak nem mondtam el, mert ők úgy is ott hagynának, úgy mond "divatmajmok" a suliban elvagyok velük de azon kívül semmi. Egy igaz barátom van, aki lány, és vele legjobb barátnők vagyunk, de ő nem tudja rólam ezt. Tudom most félősnek tartotok, hogy egy ilyen "egyszerű" tényt,( legalábbis mások szerint az ), nem tudok elmondani a legjobb barátnőmnek. Félek, hogy elveszítem, hallottam, hogy ezzel nagyrészt mindenki így van, és én tényleg nem élném túl ha elveszíteném. Minden közel álló ember tudja ezt rólam, rajta kívül. Tudom, nincs más választásom, mint elmondani neki. Mostanában felveszek egy ilyen undorító állarcot, és nem hívom fel meg semmi. Egy rossz vagy félreérthető szó, és kiderülhet. Eddig az a szerencsém, hogy nem sejt semmmit, de szerintem őszintének kellene lennem vele. Csak azt nem tudom, hogyan álljak oda elé, és mondjam a szemébe. Undorítónak tart majd, vagy sem.