Kit választanátok?

nem kit, hanem melyiket...

de, hogy a kérdésre is válaszoljak, nem vagyok leszbikus.. de nem adnám fel önmagamat. A szülő akkor is legyen szülő ha a gyermeke bankott rabolt vagy a saját neméhez vonzódik. szerintem

Ez nem így működik. A lelki egészséges múlik azon hogy kivel éled az életed. Ha nővel akarod akkor nővel éld le. Ha a családod többre becsüli a saját undorát annál hogy te boldig vagy akkor a családod nem szeret. Ha meg akarnak változtatni akkor a családod nem szeret. Lépj tovább. Nem könnyű, de ez van.

Ha csak nagyon kiakadtaj akkor majd elfogadják idővel.

Ha ők állítottak választás elé akkor ... Tudod te azt!

Magadnak akarod élni az életedet, vagy a családodnak?

Az, hogy leszbikus vagy az egy veled született dolog. HA pl. fél karral vagy fél szemmel születnél, jogosan hibáztathatnának, hogy emiatt neked más módon kell élni az életedet? Gondolom egyértelmű, hogy nem, hanem alkalmazkodnak hozzád, mert szeretnek és a lányuk vagy a család része. A homoszexualitás ugyanez. HA te a lányokat szereted, akkor őket szereted. Mivel nekik nem kell este jelen lenni az ágy mellett, így semmi közük hozzá, kit szeretsz. Pont.

Ezt lehet elfogadni. De ez is hülyeség, hogy "elfogadni". Ezen nincs mit elfogadni, a természet űz az emberekkel és más fajokkal is ilyen tréfát, hogy nem a biológiai értelemben vett "normális" szexuális érdeklődéssel ruházza fel őket. Ez természetes, az élet teljesen normális velejárója, hogy van aki más érdeklődésű. Pont. Ha nem tudják ezt elfogadni akkor nem szeretnek, vagy csak feltételekkel szeretnek, de az meg megint milyen család? Az olyan akkor nem is kéne, hogy a családod legyen.

Durva, de én a páromat választanám, és kockáztatnék.

Pont ebben a helyzetben vagyok...

De a páromat fogom választani, mert szeretem és tudom, hogy mellette boldog vagyok. Nem tudnék mást igy szeretni, ez van. Nem mondok le róla senki kedvéért.

Persze, sajnálom én is, hogy ez valószinűleg avval fog járni, hogy a családom nem szeret tovább és fáj is ezt elfogadni, de úgy érzem ez nem az én szégyenem, hanem az övék. Ha nem tudnak engem feltétel nélkül szeretni és elfogadni, hanem mássá akarnak tenni, csak azért, hogy nekik az megfeleljek, akkor azt hiszem nincs is szükségem erre a szeretetre.

Sajnálom, hogy ebben a helyzetben vagy, tudom mennyire nehéz, de senki miatt de ne add fel a boldogságodat. Szurkolok neked!

Mit értesz azalatt hogy nem fogadja el a családod?

Tudják rólad és az volt a válaszuk, hogy nem váltasz át a pasikra akkor kitagadnak?

Vagy csak Te gondolod azt, ez lenne a reakciójuk, ha kiderülne, mert szerinted nem azonosulnak általában véve a "mássággal"?

Mert ugye ez utóbbi esetben közel sem biztos, hogy elvesztenéd a családod, mert a család hozzáállása sok esetben megváltozik, ha kiderül a családtag érintett a dologban.

Kedves kérdező,

Benne vagyok a helyzetedben. A válaszom egyértelmű, a páromat választanám minden időben. Egyszerűen képtelen lennék egy hetero pasival élni, az kb. olyan lenne, mintha megerőszakolnám önmagam minden egyes nap. A szüleim nem fogadják el, tudják, elmondtam nekik, apukám azt mondta, hogy ha ezt az életet választom, akkor elmehetek a házból, így elköltöztem. Nem fogom megengedni nekik, hogy tönkre tegyék az életemet csak azért, mert ők azzal vannak megterhelve, hogy mit gondolnak mások, meg hogy a barátai mit fognak hinni róluk. Én ilyesmiben nem veszek részt. Én mindig azt mondom, hogy a szülőknek nem árt elgondolkodni azon, hogy mi a nagyobb veszteség: pár nem igazi barát, vagy pár köpködő ismerős, vagy a gyereke? Vajon ki segítene rajtuk meg ápolná őket, ha nem a gyerekük? Ha eltolnak maguktól, nekik lesz rosszabb, nem nekem. Főleg, hogy egyke vagyok. Nem szabad megengedni, hogy bárki is belekényszerítsen valamibe, amit te nem akarsz, nem birsz. Súlyos lelki és ezáltal testi következményei is lehetnek.