Hogy éltétek meg hogy a saját nemetekhez (is) vonzódtok?

Magam elfogadásával nem volt baj, de a környezetemnek volt baja velem.

Iszonyatos depressziós voltam tiniként, nem mertem lányokkal barátkozni, mert féltem, hogy ijesztő lennék ha megtudnák, vagy undorodnának tőlem.

Fiúkkal meg azért nem, mert ők meg sajnos csak addig akartak barátkozni, amíg azt hitték lehet valami más is.

Teljesen beletemettem magam a tanulásba, és igyekeztem láthatlannak lenni.

Így csendben vártam évekig, és elköltöztem külföldre, olyan gyorsan ahogy csak tudtam.

Aztóta 6 éve nem is járok haza látogatni se, a vér szerinti családommal nincs jó viszonyom, az állampolgárságon is dolgozom.

Mióte egy elfogadóbb közegben élek, van körülöttem egy meleg közösség akik az új családom, sokkal kiegyensúlyozottabb, boldogabb vagyok. Van párom is, és a házasságot tervezzük.