Külföldön dolgozva (még nem eldöntött, hogy maradnál e hosszabb távon) összejössz egy magyar lánnyal, akiről kiderül, hogy haza akar költözni. Hazajönnél te is vagy szakítanál?

parommal kulfoldrol hazajottunk ugy, hogy en akartam o nem. szakitottunk

magadat helyezd eloterbe legyszi

Nem jönnék haza, mert itthon semmi élet nincs - se munka, se tisztességes fizetés, se egészségügyi rendszer, se oktatás, se objektív sajtó, se semmi. Ezért nem is értem minek akar valaki hazajönni, mikor innen mindenki csak menekül.

Viszont nem is szakítanék, távkapcsolat lenne, addig amíg működik. Valószínűleg csak időre lenne szüksége a lánynak amíg 200 ezeres minimálbéréből 150 ezeres gázszámlát kéne fizetni, az időpontfoglalásra is időpontot kéne foglaltania és fejvesztve menekülne vissza hozzám🤗

Ha nem eldöntött akkor megprobálnám a távkapcsollatot.

Idővel kialakul,hogy mi lesz utána a kapcsolat is tovább alakul. Nem akarnèk végleges féle döntést hozni anélkül,hogy látnék hosszabb távra.

Ha kimentem akkor már meg probálnèk ott boldogulni,nem rögtőn vissza fordulni.

De egy lehet tökéletes kapcsoalatot sem szeretnék az elején offolni.

Szerintem ezek a távkapcsolatok csak akkor működnek, ha a cél a közös élet.

Ha teljesen más az életcélotok, akkor csak húzzátok-halasztjátok a szakítást, de nincs olyan terv, amiben mindketten ugyanott boldogak lennétek, akkor mi értelme az egésznek?

Pl amikor az egyik fél egyetemista, pár évig XY helyen tanul, akkor megértem, hogy vártok egymásra, látogatjátok egymást.

De ha a célod a szöges ellentéte a másikénak, abból nem lesz egy kiegyensúlyozott kapcsolat, vagy az egyikőtöknek lesz honvágya, vagy a másik érzi azt, hogy takarék lángon van az élete, csak vegetál.

Szal ja, ne csináljátok ezt egymással. Én is emiatt szakítottam az exemmel, fájt, de jó döntés volt.

A távkapcsolatok működnek, minden a két emberen múlik.

Aki egy futó ismerettség miatt olyan horderejű döntést hoz, hogy hazaköltözik külföldről/kiköltözik külföldre az nem kicsit Down-kóros.

Viszont ettől függetlenül nemcsak az olyan kapcsolatok működhetnek, ahol Lanthimos Homár-jához hasonlóan tűpontos egyezés kell - ergo ha a másik sánta akkor te is sántulj meg, ha a másik vak akkor te is vakulj meg...Nem, és minden kapcsolat az elején lutri. Lehet te is komolyat keresel, a másik is, egyezik az életcél (ami egyeseknél itt azt jelenti hogy közel laknak egymáshoz🤯), aztán a személyiségetek mégsem passzol.

Viszont egy távkapcsolat is lehet minőségi és idővel változhatnak az "életcélok", (a te nyelveden eldöntitek, hogy hol fogtok lakni).

Ezzel kb.minden pár szembesül akik nem egy városban élnek. Aki meg úgy érzi vegetál,takaréklángon van az élete annak nem a földrajzi hellyel, hanem önmagával van gondja. Az életben sokszor van olyan helyzet, hogy lakóhelyet kell változtatni vagy az életkörülmények változnak meg, pl.messzebb kapsz munkát, másik városban találsz jobb ár-értékarányban ingatlant, vagy mondjuk parkolópályára kell tenned a karriered pl.gyerekvállalás miatt. Ahogy maga egy párkapcsolat is sok lemondással, kompromisszummal jár, pl.kevesebb időd van magadra és a hobbijaidra, a saját gondjaid mellett a párodéit is meg kell hallgatnod stb...

Szóval akiknek ezek terhek az inkább maradjon egyedül.

Haha, nem, hidd el, az országgal volt a baj, ha három utcával arréb költözöl, az nem fogja megoldani a társadalmi melegellenes közhangulatot, az életed törvényi ellehetetlenítését meg az emberek besavanyodott gondolkozásmódját.

Vannak olyan dolgok, amikhez az ember nem akar alkalmazkodni, nekem egy életem van, és tudom mit szeretnék kezdeni vele.

Esküvőt szeretnék, feleséget, olyan munkahelyet ahol nem néznek le emiatt, és egy olyan meleg közösséget körülöttünk, ami egy pozitív, emberi kapcsolatokra épülő valami, és nem szélmalomharc az életben maradásért.

Mondom ezt úgy, hogy én ezt kiharcoltam magamnak.

Külföldön élek, itteni a párom, itt vannak barátaim, itt tervezem leélni az életemet, Magyarországon már látogatni se nagyon érzem magam jól, végig ide volt már honvágyam.

A kompromisszum igen, létezik, de a teljes önfeladás, meg a hatalmas áldozatok nem azok.

Ezek nagyon alap dolgok, hogy hol és hogyan akarsz élni azért az elég nagy döntés.

Van egy csomó ember, akivel nem illesz össze, és tök felesleges egyre mélyebb sebeket karmolni egymásba, csak mert ezt nem tudod elfogadni.

Szerintem egy szakítás kevésbe traumatikus mint egy elnyújtott, hosszú vergődés ami nem tart sehova.

Amennyiben persze ez egy laza kapcsolat, nincs nagy kötődés, és nem bántod vele magadat vagy a másik felet, akkor persze élvezd amíg tart, miért ne?

Ja, az meg a másik, hogy ha kb bármilyen lmbtq indentáshoz tartozol, egyáltalán nem lesz könnyű életed Magyarországon, pláne úgy, ha külföldön előtte már hozzászoktál a szabadsághoz, meg az elfogadáshoz.

Aztán a jövőben ki tudja mi lesz, de valószínüeg romlani gog a helyzet ha az eddigi tendenciákat nézzük.

Tényleg úgy akarod berendezni a felnőtt életedet, hogy lehet, hogy öt év múlva már Magyarországon is becsukják az embert ha épp valakinek úgy tűnik, hogy te kicsit túl bųzis vagy. Ez meg ugye szubjektív, mint tudjuk, ha van rajta sapka, ha nincs. De simán benne van a pakliban, hogy az lesz mint pl Oroszországban vagy a lengyeleknél.

És erre meg ne mondja nekem senki, hogy ez nem vegetálás, mert az.

Most komolyan, te ezt bevállalnád, és miért is?

Ha mondjuk súlyos beteg lenne édesanyád, és az utolsó pár évét akarod vele tölteni, és emiatt az országban maradni -megértem.

De egy ilyen alig kapcsolat miatt? A másik csajt mi motiválja erre? Tényleg van valami nyomós érv amellett, hogy ennek kitegye nem csak magát, de a másikat is?

És mint mondták fenntebb, egy kezdődő kapcsolat illékony, nem az van, hogy 20 éve kb házasok lennétek és már egymás részei vagytok.

Valahol gyökeret ereszteni baromi nehéz, és az életkor előre haladtával egyre nehezebb lesz. Nem mindegy hova teremtessz egzisztenciát.