Ettől még nem vagyok anyakomplexusos,igaz?

Igazából úgy gondolom nem vagyok az,de gondoltam megkérdezem másoktól,mit gondolnak,azaz tőletek.

Nem mondom,hogy nem,mert régebben is tetszettek a fiatal felnőtt nők pl 15-16 évesen volt egy 21 éves tanárom (nem rendes tanár volt,ilyen bejáró),akiért mindenki oda volt,de nekem is nagyon tetszett az egész nő,hogy olyan határozott volt,meg tényleg szép.

Most 19 vagyok,és egy ideje rájöttem,főként filmek/sorozatok szereplői/ismert emberek révén,hogy a nálam (fiatalos) idősebbek kiváltanak egy másfajta tüzet,olyan igazán lélegzetelállítóak. Persze színészeknél alapból vannak fiatalosak pl Brie Larson,Ashley Benson stb akik 30+,de nem látszik rajtuk,és engem is az ilyen típusúak vonzanak. Ha korosztályt veszem ismerkedésnél,akkor ha be kell állítani társkeresőn,akkor simán 28-ig állítom,de ősszel volt egy tanárom,aki 30 éves,és teljesen kész voltam tőle a személyiségével együtt,jól kijöttünk. (Egyáltalán nem nézett ki 30nak,max 22nek) A korosztályom felé is nyitott vagyok,sőt nálam 2 évvel fiatalabbhoz is,csak most valahogy egy idősebbnek lehet nagyobb esélye lenne.

A lényeg,hogy (anya egyébként 41 éves,az már bőven sok lenne) én ezekre a nőkre nem anyaként tekintek,hanem nőként,mert kihoznak belőlem egyfajta határozottságot,meg más személyiséget,és az irányítást is próbálom átvenni ezzel tudatalatt ismerkedésnél.

Ez ilyen belső nőiesedési folyamat lehet? Mert így viszont nem érzem magamat anyakomplexusosnak,pláne hogy csak max 10-11 év amennyivel nagyobb a korhatár,meg,hogy nőnek látom őket,de egyben gyermeki énük is ott van,és én sem olyan gyereknek érzem magam ilyenkor,ami meg tetszik,mert a jövőre nézve ilyen akarok lenni.