Voltatok így még amikor nem voltatok egy lánnyal sem együtt?

Egészen eddig ismerkedtem,nem alakult senkivel sem úgy,hogy lehetne valami,mert kapcsolatot akartam volna,mivel még csak csókig sem jutottam lánnyal. Aztán volt egy (bi) lány,aki rám írt,már akkor megtetszett,mert rám hasonlított így belsőleg. Csak aztán egyszer csak eltűnt úgy 3 napra,és akkor írt,hogy nem e megyünk át máshova. Oké,átmentünk,erre beközölte,hogy ismerkedik egy palival,de hogy szívesen barátkozna velem. Jó,hát legalább egyenes volt,de nyilván így annyira nem törődtem vele,mert csalódtam,hiszen más volt a szándék amikor rám írt. Amúgy is más miatt lelkileg kicsit megborultam úgy 2 hétre,majd jött is az üzenet,megérezte,amiben egyszer csak elkezdte ecsetelni,hogy szívesen megismerne,mert az egyetlen vagyok,aki elsőre megfogta,de hogy azóta lett barátja,úgy hogy kaptam a 2.ilyen fél-offot. Na én itt kiakadtam,ignoráltam,mert gondolom azt se tudja mit akar,szóval szórakozna.

Most van pont 2 hete,és pár napja elgondolkoztam,hogy lehet mégis belemennék a megismerkedésbe,mert valamiért ott a vágy,hogy éreztessem ezt a ,,se veled se nélküled" dolgot,meg eléggé vonz is,szóval vele simán megtennék minden ilyen ,,első lépés"-t ,csak épp nem lenne szerelem,és ugyanúgy ismerkednék tovább.

Veletek is volt ilyen,hogy az elején ilyen gyorsan változtak bennetek a dolgok,hogy mit is akartok? (Én valahogy úgy gondoltam,hogy ez fordítva szokott lenni a megtapasztalásnál)