Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Voltatok már ilyen fura helyzetben? Ha igen,mit csináltatok,vagy hogy éltétek meg?
A sztori: Úgy több mint 2 hónapja már,hogy megláttam egy lányt társkeresőn és persze elgondolkodtam most merre húzzam,mert külsőre tetszett. Mivel a közelben lakott,és utána néztem,és láttam ő felvállalja magát,így lemondtam róla. Én általában olyanokra írok rá,akik így összerombolják a róluk alkotott képet bennem,meg ő nem tudom,valahogy úgy éreztem akkor is,hogy ugysem azt kapnám beszélgetésnél,aminek úgy örülnék,felesleges körnek gondoltam.(Kisugárzása miatt képek/videók alapján valami levehető egy emberről,+ leírásról)
De basszus így ez mi,hogy azóta is néha eszembe jut,meg néha ránézek az oldalára olyankor,pedig nem is ismerem (nekem kell az hogy valakivel beszéljek mert így is 1 emberhez kötődtem érzelmileg csak azzal sem volt barátságnál több),nem tudok róla igazából semmit,meg már nem is mondhatom hogy 1 hete történt és hogy korai. Azóta beszélgettem/beszélek másokkal is, próbálkozom és emiatt nem értem igazából. Nem akarok ráírni meg semmi,csak ezt tudni,hogy ez mitől lehet.
Véleményeket,tapasztalatokat szívesen fogadok,szerintem elég gyakori lehet az ilyen eset..
válasza:Nagyon gyerek vagy még, ha ilyen felfogással állsz neki ismerkedni. Megítélsz valakit az első benyomás alapján, utána meg visszajárkálsz az adatlapjára képzelegni.
Keress valakit, aki leköt.
válasza:Az biztos,hogy nem vagyok büszke erre az előítéletre,de mindig (nem túlzás) negatív lett a vége,ha én kezdeményeztem (és nem is szia mizu-val szoktam meg hogy vagy-al),mert mindig az ilyen ,,ismerkedni akarok de nem tudok" embereket fogtam ki. (Persze nem azt jelenti hogy mindenki az és hogy még jól le is szűröm ezt..)
#2es Én is így tennék,ha fordított helyzetben lennék,de azért ott van,hogy aki felvállalja magát az örül szerintem,hogy ezt megteheti. Kb ahhoz tudnám hasonlítani,mint amikor van 2 ember,mindketten nyernek 1-1 versenyt,és az egyik szereti mondani,mert büszke magára,akarja,hogy tudják, de a másikról azt sem tudják,hogy nyert valamit,mert ő elfogadja,örül magának legbelül,de nem akarja/teheti meg,hogy ,,kikiabálja".
válasza:Ez nem verseny, és szerintem minden meleg tudja, hogy milyen a diszkrimináció, homofóbia, és nagyon is tisztában van vele, hogy ezek milyen negatív következményekkel járhatnak.
Nincs olyan aki szeretne titkolózni, hazudozni, bujkálni és fröcsögést szemrebbenés nélkül eltűrni. Ezt szerintem kb minden meleg tudja hogy az ilyesmi kényszerhelyzet.
válasza:Nem kifejezetten a kérdésre válaszolok:
Egy gyereket vagy szüleinek kiszolgáltatott helyzetben élő embernél megért a teljes titkolózást.
Viszont ha se család, se barátok, se senki nem tud róla semmit, és ezen rövid időn belül nem is akar változtatni, az nekem egyáltalán nem szimpatikus.
Vidéki vagyok, eléggé konzervatív közeg. Engem elítéltek szüleim eleinte, ezért kerestem olyan közeget, barátokat, akik elfogadnak és megértenek. Mentem tanulni a fővárosba, ott kerestem munkát stb.
Szerintem egy átlag ember a saját sorsának kovácsa, úgyhogy nekem nem fér bele a “te bezzeg szerencsés vagy, hogy felvállalhatod magad” szövegelés.
Bocs az offért.
A kérdésre válaszolva pedig:
Szerintem derítsd ki, hogy igazad volt-e. Sok veszíteni valód nincs azzal, ha ráírsz. Ha viszont unottan és eleve úgy írsz rá, hogy leírod a csajt, akkor túl sok jóra tényleg ne számíts.
Ez is igaz,és őszintén én sem szeretném titkolni egész életemben,mert az én életem,és tudom bánnám. Szerencsére (már) csak 1 közeli barátom van,akinek el is szeretném mondani,mert benne tényleg megbízom,és ezen amúgy is túl kéne lennem,mert soha nem mondtam ki magamról személyesen. Meg ismerősöm is van,igaz ő nem közeli,de eleve így ismert meg.(Meg próbálok ilyen barátokat szerezni is) A családban pedig apának elmondanám,ő teljesen elfogadna,és szerintem érzi is legbelül,mert sosem tett homofób megjegyzést reagálva anyáéra,viszont anyának még nem merném. Szeptemben remélhetőleg egyetem,és egy másik megye,ahol ha kérdezik,biztos felvállalom magam,úgy hogy nagyon kéne nekem az.
Nem is szerettem volna úgy írni,hogy rosszul hasson,mert bárki felvállalhatja,csak a következményei a különbség,mert azért azok tényleg szerencsések,akik már pl 14 évesen tudják,elmondják,a család meg elfogadja,viszont ennyi,hogy ők szerencsések,és nem nézem le őket,örülök,hogy legalább van ilyen,mert ez lenne a normális. Ha már külön élek,lesz saját lakás,munka,amikért mindent megteszek majd,akkor engem sem fog érdekelni,hogy ki fogad el,meg ki nem,de szerintem amíg nem,addig itthon felesleges lenne elmondani,azért,hogy még kapjam a negatív nyomást,pedig ha elmondhatnám következmények nélkül,akkor mennyivel jobb lenne.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!