A Hajdani viselkedésünket lehet a kamaszkor számlájára írni?

15-16 évesek voltunk párommal, mikor suliban megismerkedtünk, de igazából "ellenségként" ismertük meg egymást. Sportversenyeken, edzéseken szembe kerültünk egymással, rivalizáltunk. Aztán ez odáig kinőtte magát, hogy bármikor, ha találkoztunk, piszkáltuk, bosszantottuk egymást, odamondogattunk egymásnak, fenyegettük egymást, az öltözőben volt, hogy majdnem verekedésig fajult a dolog, lökdöstük egymást, kiabáltunk. Emlékszem a többiek, hogy csitítgattak minket. Egyszer viszont mégis sikerült összeverekednünk, amikor nem volt a közelben senki, aki leállítson, ám a verekedés szépen csókba és ölelésbe váltott át. Kérdezte a párom, "tetszünk egymásnak"? Bólogattam, no de az volt a bizarr, hogy a "szerető gesztusok" közepette is "ellenségeskedtünk". Mondjuk pl. két csók között egymás fejéhez vágtuk, hogy "gyűlöllek!" vagy két arc/hajsimítás között odavetettük a másiknak, hogy "akkor is szét lesz rúgva a segged a következő edzésen!"

Tudom, morbid az egész, párommal azóta immár 8 éve vagyunk együtt komoly kapcsolatban, a legnagyobb szeretetben és ezért fogant meg felétek is a kérdésem, mert a napokban bohóckodva felhoztuk az iskolás emlékeket, így értelemszerűen a megismerkedésünk történetét is. Mi arra jutottunk, hogy igazából kezdettől fogva szerettük egymást és többek között a kölcsönösen egymásra gyakorolt "erős agresszív" stílus is kulcsa volt ennek, meg hogy talán lehet, nem is volt az egész annyira nagyon komoly, de kíváncsi vagyok így névtelenül kivülálló gondolatokra is.

Annyit még, hogy az első gyengéd megnyilvánulás után is továbbra is rivalizáltunk, harciasok voltunk, de egy kis idő után felvetettem neki, hogy esetleg nem csak a suli kapcsán találkozhatnánk. A"olyan amilyen" magatartásunk mellett, végül egyre több randevúnk lett, apró lépésekben egyre közelebb kerültünk egymáshoz lelkileg is, fizikailag is és mint már mondtam, azóta 8 éve vagyunk együtt, de rajtunk ragadt az, hogy mai napig előszeretettel kötekedünk egymással, odamondogatunk a másiknak, hülyeségből tettetett veszekedést, kiabálást produkálunk, akár játékból verekedünk is. Ja és mindezek mellett rendszeresen együtt sportolunk. Futunk, vagy a kertben tornázunk, edzünk, erősítünk.

Ti mit gondoltok? Dilisek vagyunk? Ez a kapcsolatunk mozgatórugója? Tényleg a személyiségünk hozott minket össze és tényleg kezdettől fogva szerethettük egymást? Vagy csak egyszerűen az van, amit a legelején kérdeztem, hogy kamaszok voltunk?