Mennyi ideig tartott neked a tagadási idő?(márha volt egyáltalán)

10 körül voltam, mikor belezúgtam egy kislányba a szomszéd utcában, és 28 évesen fogadtam el, hogy nem a férfiakhoz vonzódom.

Rohadt sok sorozatot néztem, Ellen DeGenerest hallgattam és olvastam a témában, míg végre sikerült elfogadnom. Na meg rengeteget bőgtem. De rohadt felszabadító érzés volt.

Nyilván ahhoz, hogy el tudd fogadni magad egyfajta nyitottság kell magad felé is, ami persze nem könnyű ha nem támogató a környezet. Én heteroszexuálisnak vallottam magam, nem azért, mert féltem a tudattól, hogy leszbikus/biszex lehetek, egyszerűen nem vonzott a gondolat, hogy egy másik nővel legyek együtt. Aztán beleszerettem egy lányba és borult minden amit addig gondoltam. Persze akkor tele voltam kétségekkel, mert új volt minden és mivel kölcsönös volt az érzelem így nem akartam játszani sem a lány érzelmeivel. Kellett idő míg helyre tudtam magamban tenni a dolgot, de visszagondolva érdekesnek találom az egészet. Hiába mi magunk éljük az életünket és mi magunk ismerjük magunkat a legjobban mégis érdekes dolog az, hogy vannak esetek amikor meggyőződésünk van valamiről aztán az élet elénk rak valamit ami aztán olyan dolgokat is ébreszt fel bennünk amiről nem is tudtunk. Ez nem minden esetben tagadás, van hogy a tapasztalat hiánya ami előremozdítaná az önismeretet. Hisz senki sem úgy indul neki, hogy teljesen tisztában van önmagával, ráadásul változunk is, de idővel szépen lassan remélhetőleg összeáll a teljes kép :)

UI.: szintén pánszex