A könnyek az igaz szerelem ismérvei? (bőv. Lent)

Szerintem nem feltétlen

Aki ennyiszer megríkat, azzal teljesen biztosan nem illetek össze. Így tehát a sírás nem az igaz szerelem ismérve, hanem a hülyeségé.

Tudom, hogyan érted. Nem vonom vissza.

Nekem volt ilyen. Szerettem, de nagyon sokszor megbántott. Az már más kérdés, hogy mennyire egészséges dolog. Én pl. már örülök hogy túl jutottam rajta mert nagyon kötődtem ehhez a személyhez, és sajnos egyoldalú volt.

Nem. Az igazi szerelem ismérve a mosolygás, nem a sírás. Amit te érzel az illúzió és fájdalom, keserűség nem boldogság.

Hmm ismerős kérdező, szóval hidd el: ez tényleg nem egészséges, igaz szerelem.

Keresztülmentem ilyenen én is. Mindig azt hittem őrülten szerelmes voltam. Nagyon csúnyán bánt velem, rengetegszer megbántott, kihasználta, hogy én szerettem, és nem akartam szakítani. Mikor ez megtörtént, akkor jöttem rá, hogy csak egy illúziót szerettem, bálványoztam. Görcsösen ragaszkodtam hozzá. Most vagyok szerelmes igazán. Úgy, hogy viszonzatlan, és egyoldalú, mégis boldoggá tesz. Nem sírok miatta, hogy nincs velem. Boldig vagyok, mikor barátian megölel, mikor hallom a hangját. Meglátom és mosolygok, mint egy tejbetök. Örömmel hallgatom, ha panaszkodik bármiről, vagy ha másról beszél. Tudja, mit érzek. Nem az ő hibája, hogy nem viszonozza ezt az érzést. Nem erőltetheti magára. Nem adhatja meg azt, amit szeretnék, mert nem tudja. Ettől még boldig vagyok, akárhányszor hozzám ér és rám néz. De nem sírok. Nem bánt. Én bántom saját magamat.