Mit gondoltok a távkapcsolatokról?

Nálunk 1200 km távolsággal fél éve működik a dolog úgy hogy eddig csak 3x találkoztunk. Nagy a szerelem, kitartás, bizalom, tisztelet, és következő hónapban tervezünk összeköltözni.

Lehetetlen

Annál jobb, minél rosszabb, és annál rosszabb, minél jobb.

Nekem 3.5 évig működött. Amerikai volt a srác, félévente ide költözött pár hónapra, aztán visszament. Az vetett véget a kapcsolatnak (többek között), hogy nem volt hajlandó elvenni, hogy zöld kártyát kaphassak az országában, és véglegesen együtt tudjunk élni végre. Kár, hogy ez csak évek után derült ki.

Szerintem nincs benne több rizikó mint úgy összeköltözni, hogy nem vagy távkapcsolatban. Az összeköltözés egy olyan dolog ami mindenféleképpen egy teszt mennyire illetek össze igazán. Hiába szereted a másikat és hiába érzed azt, hogy minden tökéletes, az bizony nehéz ha hozzá vagy szokva, hogy van egy saját kis tered egy saját kis rutinod amit minden nap csinálsz aztán ott egy másik ember akinek ugyanígy megvannak ezek a rutinjai és ezt valahogy össze kell rakni úgy, hogy ne menjetek egymás agyára és mindenkinek jó legyen. És ezek a dolgok nem olyanok amiket kiderítesz ha többször találkozol valakivel. Ezek természetes dolgok amikre csak akkor döbbensz rá ha összeköltözöl valakivel, hogy bizony összeköltözéskor ezek is szempontok. Nekem van tapasztalatom minkét esetre. Költöztem már úgy össze, hogy előtte távkapcsolatban voltunk meg költöztem össze úgy is, hogy egy városban laktunk, mindkettőnél az alap életviteli rutinoknál voltak kiütközőbb nézeteltérések. Annyi volt a különbség hogy a távkapcsolatnál nem voltunk képesek megoldani és kompromisszumot kötni, a másiknál igen. De egyébként mindkettőjüket nagyon szerettem és mindezek csak összeköltözés után jöttek elő.

100-ból 1 esetben alakul rendes kapcsolattá. Inkább kezdj el focira/teniszre/bármire fogadni, ott jobbak az esélyeid...