A barátnőmnek van már 2 gyereke és emiatt kevés időnk jut egymásra?

Én 24 éves vagyok, ő 32 van egy 10 éves lánya és egy 9 éves fia. Fél éve vagyunk együtt. Egyáltalán nem zavart, hogy vannak gyerekei, sőt, örültem neki, nagyon szeretem a gyerekeket. A probléma az, hogy a párommal kettesben alig tudunk időt tölteni. Amikor suliban vannak, akkor mi is dolgozunk, amúgy meg állandóan körülöttünk vannak. Jólesik, hogy engem is nagyon szeretnek, szoktam velük sokat játszani, együtt tanulunk, elmegyünk ide-oda és ezeket élvezem is. De amikor szeretnék a barátnőmmel beszélgetni vagy egy kicsit hozzábújni és mászik oda a gyerek, hogy ő is ott akar lenni, meg menjünk játszani az most már kifejezetten zavar. A párom van amikor elküldi őket, hogy menjenek játszani, foglalják le magukat, de akkor is jönnek oda percenként, akkor altalaban határozott szokott lenni. Viszont mostanában inkább már azt látom, hogy belefaradt ebbe és inkább rájukhagyja. Szinte már olyan mintha együtt élnénk és szoktam náluk is aludni, de akkor is hatalmas harc a gyerekekkel az, hogy ők velünk akarnak aludni és miért ketten alszunk. Egyedül él a párom már 5 éve, így a gyerekek úgy nottek fel, hogy gyakori volt az együttalvás és a mai napig meg szokta nekik engedni. Ha én ott alszok akkor nem, de a szex is olyan, hogy állandóan azon parázik, mikor fognak benyitni.

Szobakerult az összekoltozes is és mondtam neki, hogy nekem ez így nem jó. És, hogy nekem szükségem van arra, hogy legyen 1 oracskank CSAK egymásra.

Erre kitalalta, hogy jó akkor minden nap egy órára elküldi őket, hogy játsszanak együtt de a többi időt akkor velük töltjük és akkor csak velük foglalkozunk.

Nekem ez nem megy. Akkor hétvégén amikor délelőttől estig együtt vagyunk akkor egész nap a gyerekek és kapok belőle egy órát. Tényleg ezzel jár a gyerek? Randizni se sehova nem tudunk elmenni.

Nem érzem azt, hogy nem szeretne, vagy hogy neki nem hiányoznánank ezek a dolgok. Nem ezt érezteti. Azt érzem, hogy sajnálja a gyerekeket és nem tud nekik nemet mondani. Amit abból a szempontból megertek, hogy hárman élnek már 5 éve és nem volt senki más az életükben. De az előző párjával se volt olyan intim kapcsolatban. Mindig tudta, hogy nő kell neki, csak nehezen fogadta el, de ez más téma. Az apuka egyébként nem igazán foglalkozik a gyerekekkel így az sincs, hogy nála töltenek egy hétvégét.

Mit gondoltok erről? Nekem nincs gyerekem én nem tudok ebbe annyira reálisan belelátni.

Kérdezte a párom, hogy mondjam el akkor, hogy mit szeretnék és mit várok tőle, de nem tudom, nem akarom, hogy azt érezze, hogy a gyerekekkel van a bajom vagy azzal, hogy ő anyuka.