Melyiket hívnád szerelemnek? (Leszbikus kategória)

Ez nem leszbikussággal kapcsolatos, hanem szerelemmel.

Kivéve ha kevesebbnek tartod a saját szerelmed mint egy hetero pár esetében lenne.

(a kiigazítás után a kérdésre válaszolva)

Az első esetben a lelkiek az elsők és önmagad vagy. A másodikban a testiség az első és belemosod a lelkiséghez hasonló dolgot, de valójában nincs hozzá köze.

Mikor szerelmes vagy minden könnyebb, mindent játszva bírsz el, tudod dolgozik az adrenalin! Belülről sugárzol, elfogyhatatlan energiád van, boldog vagy. Ha vele lehetsz, tényleg semmi más nem hiányzik, minden úgy és akkor tökéletes. Eszedbe sem jutnak ilyen dolgok, hogy visszavegyél előtte, vagy ha igen, szerintem az nem az. Jobb emberré válsz akaratodon kívül is, ha szerelmes vagy.

Biztos láttál már olyat, akinek nem volt senkije egy ideig és párt talált, akivel boldog. Volt erről fotósorozat, pár éve láttam. Legutóbb akkor láttam hasonlót, mint mikor kutyákat mutattak örökbefogadás előtt és után. Hülye hasonlítás tudom, de ez kontrasztos annyira, ami ide illene

Egyik konkrét esettel se tudok azonosulni, amit írtál. (De inkább a másodikra hajlok.)

Leginkább azért nem, mert én nem úgy fogalmaznék, hogy nem tudok mellette önmagam lenni, hanem egyszerűen jobb akarok lenni. Persze, el szoktuk magunkat engedni egymás előtt, de észben tartom, hogy mi az amit ő is preferál és ha egyetértek a dologgal (de csakis akkor!) igyekszek arrafele hajlani.

Gondolok itt pl a rendrakásra. Ha igazán önmagam akarok előtte lenni, akkor egy nagy szemétdomb venne minket körbe. Na most ezen nyilván változtatok, mert ez szerintem se jó dolog.

El se várnám, hogy ezt valaki tolerálja egy életen keresztül.

Vagy ha pl nincs kedvem valamihez, amit ő szeretne, akkor adok a dolognak egy esélyt, minden nyafogás nélkül és elmegyek vele vásárolni, vagy beülni a moziba a filmre stb. Ha nem tetszik, akkor is mosolyogni fogok neki, mert látom ő mennyire értékeli, hogy együtt csináljuk.

(Mielőtt valaki rázendítene; nem, nem kényszerít semmire, és én se őt. Egyszerűen boldoggá akarjuk tenni a másikat, és ez igazán nem nagy ár érte.)

Nem tudom mennyire kalandoztam el az eredeti kérdésedtől. Csak ez az "önmagam” rész nem tiszta.

Most az így felsoroltak alapján realizálódott bennem, hogy engem senki nem tudna elviselni. XDDDD

Az első amúgy tök jó, hogy mint a legjobb barátod, de sajnos ha járás van akkor azért szerelem is, akkor meg bejön az önzőség és lesz ami idegesít. :D A barátság önzetlen, ha szerelem meg kapcsolat lesz, akkor az nem lesz az, ez sajnos így működik.

#8 vagyok, szóval lemaradt, hogy szerintem pont ebből adódóan az első az csak elméleti síkon fog létezni.

Mérni meg nem igen lehet, minden szerelem más, főleg ha más emberek vannak, nincs az, hogy ugyanazt érezd más emberek mellett és ez így normális. Szerintem nem kell méregetni ezeket. :) Csak mind más és más és ez így van jól, különben elég unalmas is lenne. :D

2.

Megfelelési vágy fontos sztem. (Röviden)

25