Mi vagyok? (kifejetve lent, nem jutott eszembe más kiírás) 18/L

Sziasztok!

Soha nem volt még kapcsolatom, randin se voltam, csókolózni se csókolóztam, szexet és pettinget szintén nem.

Anno általánosban még azt mondták, amikor a többiek nyáladoztak a fiúk után, hogy biztos későn érő típus vagyok. Nade kérem, ennyire?

Jelen helyzet az az, hogy ma szóba kerültek ezek, egy kép miatt, előtte-utána, egy fiúról, és mivel nekem a véleményem a szokásos, ekkor jött be az csoportos kérdésként, hogy nem titkolom e azt, hogy leszbikus vagyok. Tartom magam ahhoz, hogy nem. Megjegyzem, mivel nekem természetes, ha valaki a saját neméhez vonzódik, nincs ezzel gondom, így azzal se, ha kiderülne, az vagyok.

Anno sokat piszkáltak, csúfoltak a fiúk, emiatt most már tartok, nem rettegve kimutatva valamennyire félek a fiúktól, pontosabban a kortársaktól, a férfiakkal, bácsikkal nincs gondom. Nem szoktam megnézni a fiúkat/férfiakat, illetve a felsőtesteket igen, mert ami szép az szép, de arcilag soha nem tetszett senki. Lányokat inkább nézegetek. Hobbim és életem szerves része volt és lesz is a rajzolás (a homokóra, nőies alak egyszerű, fiút és fiú ruhákat rajzolni unalmas). Tehát amikor egy szép lányt megnézek, nem az jut eszembe, milyen jó lenne kinyalni, hanem a stílusa, ruhadarabja, alakja, haja, körbe, stb, szerintem ebben nincs semmi.

Nem egyszer jutott eszembe, hogy milyen lehet lánnyal szexelni. És itt van egy kis gond. "Gond". Alkalmit, ha nem viszolyognék az életben az alkalmi tényleges gondolatától, nem lenne gondom a lányokkal, viszont párkapcsolat és a jövőm elképzelése csak fiúval/férfival megy. Ezt a nővel kipróbálnám dolog is talán csak annyi, hogy fiatalság, kíváncsiság, kisebb koromban unalomig lett nyomatva ez a téma a neten itt és egyéb oldalakon. Meg talán azért is, mert nekem sajnos az önkielégítés sosem hozott orgazmust, és így, hogy más lánynak/nőnek okoznék örömet, azt úgy élném meg, mintha magamnak érném el azt, amit sosem sikerült. Volt osztálytársam (lány) telefonon kért tőlem randit, de nem konkrétan, hanem találkozót, én meg harmadjára, amikor kimondta a randi szót értettem meg, mit akar, máskülönben át se suhan az ötlet, ahogy más lánnyal se.

Ezen vagy nem gondolkodok, mert temetem magamban a fölösleges hü*ye gondolatokat, vagy tényleg nincsenek is, mert éppen olyan időszak van. Na most a mai miatt előjött, hogy megint zavar, miért vagyok ilyen furcsa. Nem bánom, mert nem szégyellem, hogy nem volt hat "kapcsim" és ment át rajtam a fél ház, az se zavar, hogy nincs tapasztalatom... csak egyre inkább azon töröm a fejem, változik e ez valaha.

Elnézést, nem kicsit lett összecsapott.

Köszönöm annak, aki elolvasta.