Mit tegyek ha nem vagyok távkapcsolatra való?

4 éve élek 400 km-es távkapcsolatban.Rettentő nehéz,de ha nagy a szerelem és közös jövőt képzeltek,elviselhető.Viszont nem mindenki alkalmas távkapcsolatra...Ha nem érzed magad elég erősnek hozzá,inkább most mondd meg,mintsem később mindketten szenvedjetek.

Ha nem érzed rá alkalmasnak magad, szakíts. Nem olyan bonyolult ez.

Ha szeretitek egymást kibírjátok és fel sem merült volna benned ez a kérdés. Az, ha a kérdés megfogalmazódott, és hogy "nem vagyok távkapcsolatra való" akkor már tudod mi lesz a történet vége. Ne húzzátok az időt, engedjétek el egymást arra a 4 évre, így korrekt.

Tamara légy férfi 💪

Azért én árnyalnám a dolgot azzal, hogy ha a párod közös jövőt képzelne el veled, akkor nem akart volna 500km-el arréb költözni tőled.. Teljesen természetes az, ha az elválás megvisel. Van aki kibírja, de szerintem a távkapcsolat mindig egy olyan dolog marad, amit csak elviselni, túlélni lehet. A barátnődet mennyire viseli meg ez a helyzet?

Szerintem meg teljesen túlélhető. Az meg, hogy a barátnődnek, ha tényleg szeretne nem kéne olyan messzire mennie, tömény baromság. Mi van, ha csak ott van olyan képzés vagy ott van olyan színvonalú? Nem lehetsz akadály a másik ember életében. Ha szeretnétek, megoldjátok, ha nem, akkor meg egymástól 20 centire is lehettek, mégis leküzdhetetlen a távolság.

Az szerintem is hülyeség, hogy ha szeret nem megy el 500 km-re. Nyilván gondolom ha lenne a közelben lehetősége azt tanulni amit szeretne nem menne 500km-rel messzebbre. Attól, hogy kapcsolatban vagy valakivel nem jelenti azt, hogy onnantól csak együtt léteztek, mert szerintem ez nem teljesen egészséges. Nyilván ha szeretitek egymást akkor közös jövőt terveztek, de a tanulás és az önfejlesztés az sosem szorulhat háttérbe csak egy kapcsolat miatt legyen az bármilyen komoly is. És ez az állítás inkább az ellenkezőjére kellene hogy igaz legyen. Ha szeretsz valakit akkor nem hátráltatod a célja eléréseiben önző érdekből. Én legalábbis sosem hagynám, hogy a párom miattam mondjon le arról ami érdekli őt, csak azért mert én szomorú leszek hogy ritkábban látjuk egymást. Egyébként sem arról beszélünk, hogy örökre világgá megy, csak két évig máshol fog tanulni, ez abszolút átmeneti dolog. Nekem egy évig volt, hogy távkapcsolatban éltem az egyik exemmel, nehéz volt természetesen, hogy csak havi egyszer találkoztunk, de az lebegett a szemem előtt, hogy csak egy adott időt kell kibírni és utána rendesen együtt lehetünk. Egyik rokonom meg külföldre ment tanulni míg a barátja magyarországon kezdte el az egyetemet ők is így húztak le egy évet, a rokonom kb kétszer tudott hazajönni ezidő alatt, de mégis túlélték, megoldották azóta meg már házasok is, szóval egyáltalán nem lehetetlen ez. Én is azt tudom mondani, hogy ha felmerül benned a kérdés, hogy ezt te nem fogod bírni és csak az lebeg a szemed előtt, hoy te kevesebbet fogod látni őt akkor tényleg nem vagy annyira elkötelezett a párod mellet. Szerintem akik igazán szeretik egymást annak ez nem okoz gondot. Persze ez sosem könnyű és biztos vagyok benne, hogy neki is nehéz volt ezt a döntést meghoznia, de akik tényleg szeretik egymást kitartanak egymás mellett, főleg tudván, hogy ez csak átmeneti dolog.

Itt valóban arról van szó, hogy nem vagy alkalmas rá vagy egyszerűen csak nem akarod ezt végig csinálni? Mi lenne ha erre a két évre vele tartanál? Persze, ha megoldható.