Mennyire lenne hátrány, ha a lány aki tetszik nektek, nem mondhatná el otthon hogy mi a helyzet? Ha a család előtt titkolni kéne a dolgot?

Én már rég nem éltem együtt a szüleimmel mikor összejöttünk a párommal.Ismerték őt, de csak mint egy barátnőmet. Eleinte féltem elmondani a családnak a dolgot, viszont kezdtek komolyabbra fordulni a dolgok, összeköltöztünk, beszéltünk házasságról gyerekvállalásról és tudatosan kezdtük el tervezni a közös jövőnket, így már egyre jobban éreztem, hogy a családnak tudnia kell róla, meg egyébként is szerettem volna, ha ő is ott van mellettem a családi összejöveteleken. Mindemellett éreztem, hogy nagyon zavar, hogy titkolóznom kell, úgy ferdíteni a közös sztorikat hogy ne legyen "feltűnő" kezdtem belefáradni, így végül elmondtam a családnak. A párom életében ez a pillanat később jött el, ő jobban félt tőle, sőt attól is, hogy én elmondom a szüleimnek. Én csak annyit mondtam neki, hogy ezt neki kell tudnia és éreznie mikor áll rá készen, de egy bizonyos ponton túl neki is túl kell ezen esni hisz örök életünkre nem titkolózhatunk. Egy házasságot még el lehet hallgatni valahogy, de azt, hogy miért lakunk még 40 évesen is együtt no meg hogy honnét vannak a gyerekek meg hogy, azt már aligha. Nyilván ezt a kérdést nem lehet siettetni és kierőszakolni, mert mindenki maga érzi, ha eljött az ideje, de nem lehet örökké titkolózva élni. Ha valaki még anyagilag függ a szüleitől ott természetesen ez nehezebb, de én úgy gondolom inkább az a romantikus, ha úgy is felvállalod a párodat, hogy tudod, hogy ezt a családod nem fogadja jól. Én is tudtam pontosan, mikor elmondtam a szüleimnek, hogy szeretem a párom akármit mondjanak is a szüleim, vagy tagadjanak akár ki, ez vagyok én, ő az akit szeretek ha ezt nem tudják elfogadni és úgy szeretni engem ahogy vagyok az csak őket írja le nem engem.