Ki hogy tette túl magát reménytelen szerelemben? (többi lentebb)

Van egy ismerősöm akibe nagyon szerelmes vagyok. Ismerem már pár éve, nagyon szimpatikus maga a személyisége, külsőleg is nagyon vonzó, elismerem hogy úgy hangzik ez mint ha megvakultam volna a szerelemtől, de tényleg nagyon beleestem. amióta megláttam nagyon tetszett, most pár év után megismerve tényleg nagyon szerelmes vagyok belé. Mást el se tudnék képzelni párkapcsolatban csak őt, szinte nincs olyan nap de még néha óra se hogy ne jutna eszembe.

A bajom ott kezdődik hogy ő az az igazi abszolút heteró fiú. ismerem már rég óta, beszélgettem vele sokat sok mindenről. szinte minden hónapra hanem hétre jut neki valami kaland csajjal, kezdve onnan hogy egy laza cumi, vagy épp pár épülettel odébb dugott egy csajjal stb. igazi éli az életét kihasználja hogy fiatal és független.

nem sok barátnője volt, egy vagy max kettő de ő velük meg nem jött ki, szakított is velük, akik aztán sírtak is rendesen, gondolom ők is szerelmesek voltak nagyon.

nem igazán derült ki róla hogy esetleg kíváncsi típus lenne a másik nemre, mondta már hogy ha volt is eléggé részeg, még csúnya nővel összejött már de hogy fiúval az semmiképp, akármennyire is legyen részeg.

nehezen de elfogadtam hogy ő vele soha nem lesz semmi.

és amiről inkább szólna a kérdésem is az az hogy attól félek hogy ha esetleg találnék is magamnak valakit aki homo és megpróbálnánk párkapcsolatba lenni, attól félek hogy mindig csak az előbb leírt heteró barátom volna az eszembe hogy ő vele milyen jó lenne, hogy nem tudnám túltenni magam rajta...

szerintetek így lenne? esetleg volt már valaki aki ilyen helyzetben volt, vagy tudtok valakit?