Homofób családdal jobb megszakítani a kapcsolatot?

Röviden: Igen

Hosszabban: Igen, minél előbb.

Szia!

Szerintem szó nélkül nem érdemes megszakítani a kapcsolatot. Én azt gondolom, egyértelmű és kibúvó nélküli ultimátumot kell nekik adni végső esetben: vagy elfogadják, hogy a saját életedet éled, és teszel olyat is, ami nekik nem tetszik, vagy fogod magad és otthagyod őket. És ami nagyon fontos: ehhez tartani is kell magad. Azért fontos itt a következetesség, mert mihelyt észreveszik a kiskaput, a torkodnak fognak ugrani, és ki fogják használni. Tehát ehhez tényleg nagyon-nagyon komoly döntés kell. Egy családot nem olyan egyszerű ám otthagyni, legyenek akármilyenek is. Érzed magad elég erősnek ehhez?

Mármost nőkkel ismerkedsz, holott nem jönnek be... Bennem most ezzel kapcsolatban egy kérdés villog. Ha így elfojtasz, akkor jönni fog, ha már nem jött egy csomó pótcselekvés: cigi, pia stb. És hogy mikor kínok kínja között fogsz majd a halálos ágyadon szenvedni, akkor mit fogsz érezni a fájdalmon túl. Hogy bánni fogod-e, hogy az egész életedet annak szentelted, hogy megfelelj. Nézd... A saját életedet éled vagy a szüleidét? Boldog akarsz lenni vagy azt akarod, hogy "jó fiú" legyél? Most komolyan, ha hetero lennél és a szüleid azt mondanák, hogy nem szabad, hogy lecumizzanak, mert undorító, akkor nem engednéd? Tudom, hogy ezek ritka pofátlan kérdések, de én is átéltem ezt. Igaz, nem ezzel kapcsolatban, és tudom, hogy milyen árat kell ezért fizetni. Én 18 éves vagyok. A sok elfojtás miatt és mert állandóan meg akartam felelni, 17 évesen ott tartottam, hogy napi 2-3 doboz cigi, 8-9 kávé, kaja nuku, mert kihánytam, alvászavarok, pánikrohamok stb. Ja igen, a szociális életem hónapról hónapra szépen leépült, a végén már a családommal sem beszéltem.

És tudom milyen, mikor annyira gyűlölöm az életemet, hogy konkrétan imát mondok este, hogy dögöljek már meg. És én, mikor annyira rosszul voltam már ettől is, meg az önpusztítástól is, ezeket a kérdéseket tettem fel magamnak. Nem tetszik valaki másnak, hogy meleg vagyok. És akkor mi van? Leszakad az ég? Utál érte? Utáljon! Elfér rajtam. :D Szidni fog? Szidjon! Elfér rajtam! :D

Megver? Tessék! Ő börtönben lesz, én meg egy kis jéggel fogok röhögni a sorozatomon. :D

Tovább megyek, előre is bocsi a személyeskedésért.

Nem tetszik a félbolond, gyereküket megnyomorító szüleidnek, hogy meleg vagy. És akkor mi van? Mi van akkor, ha NEKIK nem tetszik? (bocsi a nagybetűkért) A saját életedet akarod élni boldogan? Vagy akarsz egy nagy rakás életnek hazudott sz**t, ami őméltóságuknak megfelel? Miért fontosabb, hogy nekik megfeleljen, mint az, hogy neked feleljen meg?

És akkor jön az a dolog, amit még ezeknél a kérdéseknél is jobban utálni szoktak.

Igen, azt elérni, hogy boldog legyél k**va nehéz. És sok döntés kib***ottul fáj. Egy pillanatig sem állítom, hogy a boldogságot elérni, boldognak lenni és boldognak maradni könnyű. Kőkeményen szembekerül mindenki azzal a töménytelen mocsokkal, ami saját maga csinált, aki boldog akar lenni. És nekem is nagyon fájt látni, hogy mondjuk 10-ből 8 dologért én voltam a hibás. Mert oké, hogy valaki folyton beleugat az életembe. De miért? Azért mert ÉN hagyom. És igenis hibás vagy te is azért, mert a szüleid ennyire befolyásolják az életedet. Azért, mert hagyod. És nem a világ, meg nem is a szüleid tehetnek arról, hogy hagyod. Ez egyesegyedül a te felelősséged minden egyes alkalommal, mikor hagyod.

Szóval... Én a helyedben ezeket a dolgokat átgondolnám. Aztán döntenék. Én döntöttem és most boldog vagyok. Minden jót kívánok!