Valaki hasonló helyzetben?

"Valaki hasonló helyzetben?"

Ezen szerintem minden meleg átesik. Még azok is akik teljesen elfogadó családban nőtt fel. Szerintem a legfontosabb, hogy magaddal rendbe szedd a dolgokat. Úgy nagyon nehéz ha az ember még a tükörbe se tud nézni.

En is atestem ezen.

13 eves koromtol, amikor elkezdett korvonalozodni bennem, keptelen voltam rendes szocialis kapcsolatok, baratsagok kiallakitasara, teljesen magamba fordultam.

Mondjuk ebben annak is szerepe volt, hogy apukam elkezdett inni es egyre eroszakosabb lett, aztan amikor a szuleim elvaltak ez is, meg a fenyegetesei is nagy nyomot hagytak benne.

Utan elkoltoztunk, gyakorlatilag 15-17 korom kozott egyetlen normalis baratom sem volt, sehol nem talaltam a helyemet.

Aztan jottek olyan emberek az eletembe, akik elfogadtak, s a meleg kozosseg tagja lettem, rengeteg hetero es LMBTQ baratot is szereztem.

1,5-2 ev alatt kijottem ebbol szinte teljesen. Es most 18 vagyok csak :)

Neha azert, amikor erzekelem, hogy sokan nem fogadnak el es meghallok fel fullel egy-egy beszelgetest elegge magam ala tudok kerulni, de aztan par ora max es erzekelem, hogy mennyien szeretnek es ezert boldog vagyok ❣️

Mindemelett meg teljesen nyiltan vallalom magamat :)

Én is így voltam ezzel, állandóan rossz kedvem volt a kilátástalanság miatt, hogy nem találok egy olyan fiút, aki szintén komoly kapcsolatot szeretne, nem pedig kalandot. Körülöttem mindenkinek volt barátnője, én meg már el se jártam a haverjaimmal sehova, mert rossz volt látni, hogy nekik megvan az, ami nekem nincs, egy boldog kapcsolat.

Aztán megismertem egy fiút, akivel sokban hasonlítunk és egyfolytában boldog vagyok, jó kedvem van mellette.

Ne add fel, keress! Vannak olyan fiúk, akik komoly kapcsolatot keresnek, de előbb utóbb feladják a sok idióta és az alkalmizók miatt. Az elvárásaid se legyenek túl magasak, mert sokan azért nem találnak senkit.

Sok sikert! :) 21f