Hogy lehet kibírni egy tàvkapcsolatot?

Kitartás.....

Tudom h nehéz de ha szeretitek egymast akkor menni fog

Nincs kedved dumálni?

Csak haverkent nyugi (lány vagyok)

Közelebb nem találtál senkit???

Mondjuk Európában?! Esetleg Magyarországon?!

Csak kilépek a lakásból és sorban jönnek szembe velem a szebbnél szebb srácok. Rengeteg kedves, helyes srácot találsz itt helyben is.

Vagy szerinted az amerikai fiúk megbízhatóbbak?

Neked pont olyan valaki kell, aki a világ túlsó oldalán él több ezer km-re és akire minimum 2 évet várni kell még? És ha nem is jön be az első személyes talin? Vagy te nem jössz be neki?

Hát,... én erre nem alapoznék csupán 3 hónapnyi beszélgetés után.

Nem azt mondom, hogy lehetetlen, mert tudjuk, hogy a lehetetlen nem létezik, de én erre nem építenék.

#4

Akkora szemet vahy....

#6

Köszönöm szépen a hozzászólásodat, amely kijelentésed elsősorban nem engem, hanem téged minősít. Ugyanakkor felhívnám a figyelmed a szövegértelmezésre.

Természetesen én is örülök minden új kapcsolat kialakulásának és létrejöttének. Hajrá fiúk!!!

Másodszor is elmondom (hátha te is megérted), hogy nem azt mondtam, hogy lehetetlen.

Én is szurkolok nekik!

De mivel a gyakorlati tapasztalatok többségében nem azt igazolják, hogy a 10.000 km-ről működő távkapcsolatok egy tizenéves sráccal hosszútávon működőképesek, ezért ÉN (még egyszer: ÉN!) nem kezdenék bele.

Ennyit állítottam csupán.

Ha még mindig nem érted, szívesen elmagyarázom harmadszor is, hogy ne élj tudatlanságban és naivitásban.

Az én párom Németországban él, de nekünk nem telik el úgy két hét, hogy ne találkoznánk, és hosszútàvon nyilván összeköltözünk, csak még össze kell szerveznünk az életünket. Mi azért elég ügyesen megoldjuk az ingázást ès mindketten hosszabb időket töltünk a másiknál, de így is érzem, hogy örökké ez nem fenntartható, össze kell költözni minél hamarabb.

Azért az Egyesült Államok jóval messzebb van. Bocs a válaszért, de mivel hasonló cipőben vagyok, tudom, hogy mennyire nehéz, és én a helyedben elengedném. Minél hamarabb, annál könnyebb. Még fiatal vagy, s mint előttem említettèk, itthon sem lehetetlen találni normális srácot.

Na mi a helyzet kérdező? Lett valami a találkozásból végül? :)

Amúgy nem lepődnék meg ha nem.

16évesen még túl fiatal az ember hogy bevárjon valakit 2évig. Az interneten ez rengeteg idő, USA meg nagyon nagy világ így ennyi idő alatt simán találhat valaki mást, meg ott sokszor nem ügy átköltözni másik államba sem.

Ha a neten pár hónap alatt nem jön össze legalább egy találkozó akkor annak véleményem szerint annyi. Mondom ezt úgy hogy itt GYK-n 2évig napi szinten leveleztem egy kicsit közelebbi taggal. Kölcsönösen jól esett mindkettőnknek. A vége felé elkezdtem kicsit átalakulni és "phicsába az egésszel" alapon elhatároztam hogy akkor élő kapcsolattá fejlesztem.

Nem sikerült, mert sajnos neki közbejöttek nem várt események (haláleset a családban), onnantól teljesen megváltozott és nem tudtam a rossz állapotból kihozni. Sztem idegileg össze is omlott - ezt már sosem tudom meg.

Van most egy másik tag, ugyancsak GYK "hazafi" aki a legintenzívebb most és 9hónapja tart. Ő mindenben más, ezért működik még. Természetesen külföld, de legalább EU és a távolságon túl van kb. "6láb vastag tömör acél" amit előbb le kell bontani hogy sikerüljön a találkozó.

Jelen állás szerint akarja, úgyhogy egyelőre reménykedek, hogy az év második felére megoldódik valamennyi problémája és találkozhatok vele végre. Addig is marad a vágyakozás, sóvárgás, meg a távolról szeretés.

Ehhez viszont mindkét félnek komoly idegrendszer kell és nagyon remélem kibírjuk ezt a kb. előttünk levő 6hónapot, hogy aztán elmondhassa mindkettőnk, hogy 15-16hónap után végre sikerült...