Miért akarok magamnak fiút, ha nem is vonzódom a fiúkhoz? (meleg téma)

Ez egy elég bonyolult kérdés lesz...

18 éves vagyok és legalább 4-5 éve már, hogy először megfogalmazódott bennem, hogy talán a fiúk jobban érdekelnek, mint a lányok. Igazából azóta már szinte 90%-ban CSAK férfiakkal tudom elképzelni magam. Tehát szexuálisan és párkapcsolati téren egyaránt. Időnként bűntudatom van emiatt és próbálom erőltetni a lányokkal kapcsolatos fantáziáimat, de legtöbbször már nem megy... Sokkal-sokkal természetesebbnek és vonzóbbnak tűnik a fejemben egy fiúval lévő kapcsolatom, mint egy lánnyal.

Ráadásul a feminin oldalam is nagyon-nagyon erős, és a legtöbb lány nem hiszem, hogy vonzónak találna engem, mint "pasit", a sok csajos szokásommal és egyéb nőies dolgaimmal együtt, elnyomni ezeket pedig már lehetetlen.

Ez eddig tök egyértelmű, de van egy probléma.

A bajom az, hogy attól függetlenül, hogy mi van a fejemben, a valóságban teljesen más a helyzet. Tehát nem tudok "úgy" nézni a férfiakra például az utcán vagy akárhol, viszont a nőket automatikusan megnézem és bár tudom, hogy szinte csak esztétikailag tetszenek, mégsem tudok "váltani". SOHA nem éreztem még vonzalmat fiú ismerőseim/barátaim iránt, lányok iránt viszont igen, de velük pedig eddig SOHA nem jött össze semmi, nyilván azért, mert mindig rájöttem, hogy egyszerűen nem valóak nekem és a vonzalom többnyire néhány perc/óra ismerkedés után eltűnik, hamar kiábrándulok a lányokból. De ha ezt tudom, akkor miért nem tudok a valódi (tehát nem azokra gondolok, akik a fantáziámban vannak) fiúkra "úgy" tekinteni, ahogy szeretnék és ahogy "kellene"?

Nagyon zavaros már ez a dolog, de szeretnék végre kiigazodni magamon... Mit javasoltok mit tegyek? Jelenleg arra gondolok, hogy talán fiúkkal kellene ismerkednem, szépen lassan, és akkor rájönnék, hogy mit is akarok?